Az inaktivitás vagy a patológiás folyamatok miatt megfogyott izomtömeg és izomerő növelése a rehabilitációs tevékenység egyik feltétele és célja is. A metabolikusan aktiv nagyobb izomtömeg a cardiovascularis rizikó csökkentését, az aerob jellegű preventív és rehabilitációs aktivitás lehetővé tételét és a mindennapi feladatok könnyebb elvégezhetőségét szolgálja. Az aerob állóképesség fejlesztése szakaszos (interval) edzéssel egyúttal az izomzatot is fejleszti. Helyet kapott a rehabilitációban az izomtömeg és erő növelését szolgáló rezisztenciaedzés is. A hagyományos dinamikus erőfejlesztés (súlyzók, edzőgépek, a saját test tömegének mozgatása) mellett az excentrikus izomtevékenység kisebb energiaigénnyel nagyobb izomfeszülést és így nagyobb izomválaszt tesz lehetővé, s ezzel a kis teljesítőképességű betegek edzésében is alkalmazható. A vibráció feltehetően a motoros egységek működésének összehangolásával és a gravitációt messze felülmúló rostfeszítéssel vezet erőnövekedéshez mérsékelt metabolikus energiaigénnyel, így a csekély teljesítőképességű betegek rehabilitációjában is ígéretes eljárásnak tűnik.