Funkcionális eredmények és betegelégedettség-vizsgálat musculoskeletalis daganatok miatt végzett vállövi reszekciók után / Kiss János [et al.]
Bibliogr.: p. 159. - Abstr. hun., eng.
In: Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet és Plasztikai Sebészet. - ISSN 1217-3231. - 2005. 48. évf. 2. sz., p. 147-159. : ill.
A Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinikáján 1981-2001 között 90 betegnél 91 vállövi reszekció történt. 53 férfi, 37 nő, az átlagos életkor 42 év (11-76) volt. Részleges scapulectomia 7, total scapulectomia 13, proximalis humerus reszekció 56, illetve teljes vállövi reszekció (Tikhoff-Linberg műtét) 5 esetben. Ezektől eltérő megoldásokat 12 esetben alkalmaztak. Protézis beültetés 41, fibula transpositio 19, homológ graft beültetés 4 esetben volt. A betegeket a Musculosceletal Tumor Society ajánlása alapján készített szempont rendszer szerint értékelték. A fájdalommentességet, aktív abductiót, emelőképességet, napi aktivitást, kézügyességet és elégedettséget egyaránt 0-5-ig terjedően pontozták. 37 beteg jelent meg az utánvizsgálaton (42%), 9 beteg kérdőívet töltött ki (10%), 26 beteg meghalt (29%), 18 maradt ismeretlen (20%). Az átlagos utánkövetési idő 4,7 év volt (1-20), primer tumorok esetében 5,6 év, metasztázisoknál 2,9 év. Legjobbak az eredmények részleges scapulectomia, vagy humerus reszekciót követő fibula transpositio után, ahol a rotátorköpeny funkcióját megfelelően vissza lehet állítani. Teljes scapulectomiát vagy proximalis humerusvég protézis beültetést követően limitált marad a váll funkciója, a rotátorköpeny végleges kiesése miatt. Az összesített elégedettség viszont minden típusú reszekció után jó eredményre utalt a fájdalom megszűnése, a megtartott kézmozgások és abetegek javuló pszichoszomatikus állapota miatt. A megmaradó könyök- és kéz-csuklóízületeknek, valamint az ellenoldali végtaggal újratanult mozgáskoordinációnak köszönhetően a betegek kiválóan alkalmazkodtak a megváltozott helyzethez.