A modern, hivatalos medicina tudományosan bizonyított tényeken nyugszik, ellentétben az eredetét tekintve ősibb irányzattal, az úgynevezett komplementer alternatív medicinával. Az alternatív gyógyászat végigkíséri az orvoslás történetét, és egyre nagyobb népszerűségnek örvend a lakosság körében. Több ágazata és módszere ismert, de ezek nagy részének gyógyhatása vitatható a meggyőző tudományos bizonyítékok hiányában, mi több, veszélyei is vannak. A fitoterápia egyik súlyos mellékhatását, az úgynevezett kínai tea okozta nephropathiát 1992-ben ismerték fel. Belgiumban több mint száz, fogyókúrás kezelésben részesült nő volt az áldozata, akik két éven át Stephania tetranda és Magnolia officinalis kivonatát, továbbá fenfluramint, dietilpropiont, cascaraport, acetazolamidot, belladonnát és meprobamatot tartalmazó tablettát szedtek. Az így kezelt betegeken krónikus veseelégtelenség, húgyúti praecancerosis és aortabillentyű-károsodás alakult ki. A szakirodalmi elemzések alapján feltételezhető, hogy az egyik gyógynövényben található aristolochinsav toxikus hatása vezetett a szerv- és szövetkárosodásokhoz. A leírt kóresetek a fitoterápia iránti óvatosságra intenek, és arra hívják fel a figyelmet, hogy az alternatív gyógymódok esetén sem lehet eltekinteni a tudományos vizsgálatokból eredő bizonyítékoktól. Nincs két medicina, csak egy, amelybe integrálni lehet és kell a komplementer alternatív gyógyászat elfogadható módszereit, ugyanakkor gátat kell vetni a sarlatánságnak.