Az endothelfunkciót többféle módszerrel vizsgálhatjuk, de széleskörű alkalmazásához olcsóbb és egyszerűbb módszerre lenne szükség. Ennek érdekében a szerzők az ujjbegy hőmérsékletének mérésén alapuló új módszert dolgoztak ki az endothelfunkció meghatározására. Betegek és módszer: 50 egészséges, nemdohányzó és 117 nagy kardiovaszkuláris rizikójú beteg (ESH-ESC 2003, MHT 2003 kockázatbecslése alapján) összehasonlító vizsgálatát végezték el új módszerükkel. Az ujjbegy hőmérsékletét FTM-101 típusú számítógép alapú infravörös borhőmérővel végezték. Szobahőmérsékleten (20-25 °C) 10 perc fekvés után az alkart vérnyomásmérő mandzsettával szupraszisztolés nyomással 4,5 percre leszorították. Az ujjbegy hőmérsékletét mérték a leszorítás előtt (alaphőmérséklet, T0), közvetlen a leszorítás felengedése elott (Tmin) és monitorozták a leszorítás felengedése utáni hyperaemia alatt 10 percen keresztül. Az ujjbegy áramlásfüggő hőmérséklet változását a hyperaemiás szakasz alatt mért maximális értékkel jellemezték (Tmax). Eredmények: Egészségesekben az ujjbegy átlagos maximális hőmérséklete (Tmax) magasabb volt, mint a kiindulási hőmérséklet (T0: 30,3ą2,6 °C - Tmax: 31,6ą1,7 °C p<0,001), viszont a nagy kardiovaszkuláris rizikójú betegek csoportjában a hőmérséklet átlaga éppen elérte a kiindulási értéket (T0: 30,7ą2,7 - Tmax: 30,8ą2,6 °C; p=ns). A kontrollokban a dekompresszió után a hőmérséklet meredekebben emelkedett, mint a betegekben. Feltételezik, hogy az egészségesekben mért hőmérséklet többlet az endothelfunkcióval áll kapcsolatban.