Az elméleti modell meghatározása után szerző különbséget tesz természettudományos-szomatikus és pszichoszomatikus medicina között. Kifejti, hogy míg előbbinek a galilei-newtoni világkép képezi alapját, addig az utóbbit az azt meghaladó, Einstein, Planck, Bohr és Heisenberg nevével fémjelzett fizika jellemzi. Ezek után az emberi pszichére vonatkozó, a pszichoszomatikus medicina szempontjait figyelembe vevő definíciót próbál megfogalmazni, majd említés történik néhány ezt alátámasztó teóriáról, mint Sellye stresszelmélete, a pszichoanalízisre épülő különböző pszichoszomatikus modellek stb., melyek, kiegészítve a mai, szinte kizárólagos anatómiai-fiziológiai szemléletet, alkalmasabbnak tűnnek a mai kor igényeinek megfelelő elméleti háttér biztosítására napjaink orvosi gyakorlata számára.