A polycystás ovarium syndroma (PCOS) diagnosztikai kritériumai az utóbbi időben megjelent ajánlásokig közel sem voltak egységesek, különbözött a klasszikus európai is az Egyesült Államokban elfogadott kritériumrendszer. Az ellentmondásokat feloldani látszik a 2003-as Rotterdami Konszenzus értekezlet állásfoglalása, mely az európai és amerikai kritériumokat közelítve egységes diagnosztikai útmutatást ad. Eszerint PCOS-ről beszélhetünk, ha három kritérium közül (oligo- vagy anovulatio, hyperandrogenaemia klinikai és/vagy biokémiai jelei, a polycystás ovariumok ultrahangképe) kettő jelen van, illetve egyéb megbetegedések (p1. 21hydroxylase deficiencia) kizárhatóak. A PCOS kezelésére vonatkozóan kevésbé letisztult állásfoglalások jellemzőek, mely összefügg a kórkép még mindig nem teljesen tisztázott etiológiájával. A kezelés függ a beteg aktuális igényeitől (meddőség kezelése, hyperandrogén állapot kezelése), de gondot kell fordítani a PCOS hosszú távú metabolikus következményeinek (elsősorban diabetes, illetve metabolikus syndroma) és onkológiai rizikójának (endometrium carcinoma) kivédésére is. A terápia valamennyi vonatkozásában egyre nagyobb jelentősége van az inzulinérzékenységet fokozó szerek alkalmazásának, mely az újabb ismeretek szerint oki kezelésnek bizonyul, de a pontos indikáció illetve az alkalmazás ideje még nem kidolgozott.