A teljes condylaris térdprotézisek beültetése az ortopédia egyik legeredményesebb terápiás módszerévé vált. A számos sikeres beavatkozás ellenére a komplex patellofemoralis kompartment megfelelő kezelése a mai napig vitatott kérdés a térdprotetikában. A térdkalács protetizálás mellett, az úgynevezett "non-resurfacing" (nem felszínpótló) technikák is teret nyertek. Az utóbbi módszerek közé sorolható a patella reszekciós arthroplastica (spongializáció).A szerzők a patella spongializáció hosszú távú klinikai eredményeit az 1993-1996 között, a Pécsi Tudományegyetem OEC ÁOK Ortopédiai Klinikán teljes condylaris térdprotézis beültetésen átesett 42 beteg 49 térdén vizsgálták retrospektíven. Közel tíz évvel (átlag 112 hónap) a primer operációt követően a Knee Society Score-t és a patellofemoralis funkciót feltáró Patellar Scoring System-et (PSS) használták a kiértékeléshez. A Knee Society Score esetén az átlagos érték 89 pont (33-99), a Functional Score 80 pont (25-90) volt, míg a PSS pontrendszerben átlagban 24 pontot (11-30) tapasztaltak. Három beteg (6,1%) panaszkodott elülső térdfájdalomra. Ezek közül kettőnél a spongializálás után visszamaradt túl vastag patelladarab állt a panaszok hátterében, egy esetben a fájdalom oka ismeretlen volt. Egy betegnél lépett fel reoperációt igénylő patellofemoralis komplikáció, a spongializált patella törése, amelynek valószínű oka a primeren túl mélyen elvégzett reszekció volt.