A humán papillomavírus (HPV) fertőzés és a méhnyakrák kialakulása közötti szoros kapcsolat kísérletes kutatása már több mint két évtizedre tekint vissza. A vírusok által előidézett rákképződés folyamata azonban nagyon változatos. Ahhoz, hogy egy vírusnukleinsav jelenlétének súlyát megítélhessük, jó tudni, milyen módon segíti elő az adott vírus a daganat kialakulását. Függetlenül attól, hogy a vírus közvetett vagy közvetlen módon hat és, hogy beépül-e a sejtek DNS-ébe - emberi daganatok esetén, így a méhnyakrák esetén is -, ahhoz, hogy a magas kockázatú HPV fertőzését követően daganat jöjjön létre, más környezeti tényezők, rákkeltők és a szervezet immunháztartásának károsodása is szükséges. A DNS-vizsgálatokat megelőző időszakban a kórokozók közül a vírusok azonosítása volt a legnehezebb feladat, a rekombináns géntechnológia, a hibridizációs módszerek, a polimeráz láncreakció (PCR) elterjedése azonban kiküszöbölte a vírusok azonosításának fáradságos eljárását. A vírusok kimutatására használható, nem sokszorosító módszerek (Southern, Northern és in situ hibridizáció), valamint a target amplifikációs (polimeráz láncreakció, ELISA-PCR) és a jelsokszorosító (hybrid capture) módszerek jelentik az újdonságot a molekuláris vizsgálatok területén. A módszerek új fegyvertárát ma már igen hatékonyan tudjuk felhasználni a daganatvírus kimutatásban. A papillomavírusok szerepét a rák kialakulásában ezek a módszerek egyértelműen bizonyították, a HPV és méhnyakrák kapcsolatában ok-okozati összefüggést tártak fel. A HPV vírusdiagnosztika további figyelemreméltó eredménye volt az, hogy olyan daganatokban is igazolta HPVDNS jelenlétét, ahol azok kóroki szerepe eredetileg nem merült fel. A papillomavírus-típusok kimutatása és lehetőség szerint a fertőzés felszámolása segítheti a HPV-vel összefüggő daganatok gyakoriságának csökkentését.