A vizsgálat célja: Megismerni a burnout-szindróma (kiégés-szindróma) előfordulását az egészségügyi és szociális intézményekben dolgozó ápolók körében. Feltárni a kiégés összefüggéseit a szociodemográfiai faktorokkal. Megállapítani azt, hogy milyen hangsúllyal bír a betegek állapotának súlyossága, mint munkaprobléma, intenzív, aktív és krónikus ellátású osztályokon. Vizsgálati módszerek és minta: A kutatás vizsgálati módszere zárt, önkitöltős, anonim kérdőív volt. A kérdőív, a szociodemográfiai kérdések kivételével, nemzetközileg elfogadott és használt, a kiégés szindrómára standardizált kérdőív volt. A felmérést Baranya megyében, Pécsett végeztük 2000-ben. A randomizált mintát az egészségügyi és szociális intézmények ápolói alkották. A felmérés egyszeri, reprezentatív volt. A beérkezett kérdőívek közül 805 db került feldolgozásra. Eredmények: A felmérés adatai szerint a szociodemográfiai faktorok egyike sem korrelál a burnout-kérdőív összpontszámával. Meghatározó viszont a munkahelyi jellemzők körül az osztály ellátási formája. Az intenzív osztályokon dolgozó ápolók között magasabb a kiégés aránya, őket követik a krónikus, majd az aktív osztályokon dolgozó ápolók. Befolyásoló tényezőként hat még a főálláson túl végzett melléktevékenységek ténye, valamint az erkölcsi és anyagi megbecsülés hiánya is.