Ma már tudjuk, hogy az orvostudomány a maga csúcstechnológiájával sem képes egyedül elérni a lakosság egészségi állapotának látványos javulását. Olyan egészségügyi szakemberekre is szükség van az alapellátás és klinikai-kórházi ellátás területén, akik képesek segíteni az egyéneket, családokat, közösségeket a fizikai, szellemi és társadalmi funkcióik optimalizálásában és ehhez szélesebb medicinális, ápolástudományi és társadalomtudományi szaktudással is rendelkeznek. Magyarországon elsőként az Orvostovábbképző Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karán (ma Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kar) indították el a diplomás ápolóképzést 1989-ben levelező, majd 1990-ben nappali tagozaton. Ez volt az első lépés, amely elvezethet egy jobb, színvonalasabb, individualizáltabb ápolási rendszer megvalósulásához. A képzés célja olyan egészségügyi szakemberek képzése, akik önállóan képesek a gondjaikra bízott személyek szükségleteinek felmérésére, a problémák meghatározására, az ápolás-gondozás megtervezésére, végrehajtására, értékelésére, valamint az ápoláskutatásban való részvételre. A szerző bemutatja az akkreditált képzés tizenegy éves történetét, mondanivalóját a négy legfontosabb alkotóelem - tanterv, képzésben részt vevő oktatók, gyakorló bázis, és hallgatók - köré csoportosítja.