A jelen összefoglaló célja a rheumatoid arthritis monitorozásában alkalmazott DAS28 index matematikai torzításaiból adódó diagnosztikus nehézségek, valamint a beteg-orvos diszkordancia hátterében álló pszichológiai és neurobiológiai tényezők áttekintése. A közlemény célja továbbá a digitális biomarkerek szerepének elemzése a jövőbeli döntéshozatalban. A DAS28 index szerkezeti sajátossága, hogy a szubjektív komponensek matematikai súlyozása a kétszerese az objektív mutatókénak. Ez centrális szenzitizáció, depresszió vagy szorongás esetén "álpozitív" aktivitást okozhat, ami indokolatlan és költséges beavatkozásokhoz és hatástalan terápiához vezethet. A szakirodalom igazolja, hogy a beteg-orvos diszkordancia a terápiás kudarc egyik legfőbb prediktora, különösen a nehezen kezelhető (D2T) esetekben. A DAS28-P index alkalmazása segíthet a fájdalomdomináns kórképek azonosításában. A mozgásszervi ultrahangvizsgálat mellett az új technológiák, mint a gépelési dinamika elemzése vagy a mesterséges intelligencián alapuló képalkotás, objektív mérőszámokat kínálnak a szubjektív torzítások kiküszöbölésére. A modern reumatológiai szemléletnek érdemes integrálnia a pszichológiai támogatást, a betegedukációt és a fájdalommodulációt az immunszuppresszív kezelés mellé. A digitális biomarkerek és a hibrid ellátási modellek alkalmazása nemcsak a beteg életminőségét javítja, hanem jelentős rendszerszintű költségmegtakarítást is eredményezhet az egészségügyben.  Kulcsszavak: rheumatoid arthritis, DAS28, beteg-orvos diszkordancia, centrális szenzitizáció, digitális biomarkerek, költséghatékonyság