Az inercia erőtlenséget, tehetetlenséget jelent, amely a szívelégtelenség vonatkozásában klinikai szempontból elsősorban úgy értelmezhető, hogy elmarad a morbiditás- és mortalitáscsökkentő terápiák alkalmazása a nem optimális kezelésben részesülő betegek körében. A jelen összefoglaló tanulmány célja, hogy a legfrissebb, a témát érintő irányelvekről és ajánlásokról nyújtson áttekintő szakirodalmi összefoglalást, ismertesse az ezzel kapcsolatos nemzetközi szakirodalmi adatokat, valamint bemutassa a hazánkban is megvalósítható gyakorlati elemek eredményeit. Következtetésünk szerint a szívelégtelenség továbbra is kedvezőtlen prognózisú kórkép, azonban a modern, irányelvek szerinti optimális, komplex terápiák alkalmazásával jelentős prognosztikus előny érhető el. A mindennapi gyakorlatban a klinikai inercia a hatékony kezelés egyik fő akadálya, mely megoldásának szükségességét az Európai Kardiológus Társaság legutóbbi állásfoglalásai is hangsúlyozzák. A multidiszciplináris gondozás, a strukturált betegoktatás és célzott intervenciók integrálása alapvető jelentőségű a klinikai inercia leküzdésében, a terápiaadherencia optimalizálásában és a hosszú távú kimenetel javításában. A betegek szoros utánkövetése, a gyorsított terápiaoptimalizáció - az arra alkalmas betegeknél - kiemelt fontosságú, a szívelégtelenség miatti hospitalizáció és összmortalitás relatív rizikóját akár jelentősen csökkentheti. A digitális lehetőségek kiaknázása, az utánkövetés során a telemedicina alkalmazása egy sor új lehetőséggel látja el a jelen kor klinikusait. A valóélet-adatok alapján az inerciát kedvezően befolyásoló intervenciós lehetőségek hazánkban is sikeresen megvalósíthatók, jelentős klinikai előnyt hozva a szívelégtelenségben szenvedő betegek számára.  Kulcsszavak: szívelégtelenség, inercia, adherencia, orvos-beteg együttműködés