A Clostridioides difficile az elmúlt két évtizedben jelentős számú megbetegedést és halálozást okozott hazánkban, nagy terhet róva a belgyógyászati- és infektológiai osztályokra. A fertőzés legfőbb rizikófaktora az idős életkor, valamint a szisztémás antibiotikum terápia; az egyes antibiotikumcsoportok között azonban ilyen szempontól nagy különbségek mutatkoznak. A fertőzés klinikuma széles skálán mozog, a tünetmentes hordozástól a fulmináns betegségig; leggyakoribb formája a görcsös, fájdalmas hasmenés fehérvérsejtszámemelkedéssel, lázzal vagy a nélkül. A diagnosztika hazánkban hagyományosan az egyszerre végzett antigénés toxinkimutatáson alapszik. Az utóbbi években nagymértékben bővült a tudásunk a C. difficile infekciók kezelésével kapcsolatban. Nem véletlen, hogy 2021-ben két nagy infektológiai társaság, az Infectious Diseases Society of America (IDSA) és a European Society of Clinical Microbiology and Infectious Diseases (ESCMID) is új terápiás irányelvet adott ki. Fontos változás, hogy számos indikációban a fidaxomicin preferált szer lett a vancomycinnel szemben, a metronidazol pedig háttérbe szorult. Ezen túl bekerült az ajánlásokba a székletmikrobiótatranszplantáció és a bezlotoxumab is. A közlemény bemutatja az aktuális epidemiológiai adatokat, a diagnosztikus lehetőségeket, nagyobb hangsúllyal a terápiás opciókat és javaslatokat az új irányelvek tükrében, valamint a prevenció eszközeit is.  Kulcsszavak: Clostridioides difficile, Clostridium difficile, fidaxomicin, vancomycin, székletmikrobiótatranszplantáció