Légzésfunkciós eltéréseket számos betegség okozhat. Ezek közül kiemelkedik az asztma bronchiale, valamint a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD), amelyeket légúti obstrukció jellemez. Globális szinten az asztma bronchiale prevalencia 5-10%, a COPD-prevalencia 2-10%. Az obstuktív alvási apnoe szindróma (OSAS) olyan alvásfüggő légzészavar, amely során a felső légút elzáródása következtében az alvó tíz másodpercet meghaladó ideig nem kap levegőt. A betegség súlyossági fokát az apnoe-hipapnoe index (AHI index) segítségével határozzuk meg, amely megmutatja a légzészavarok számát egy alvással töltött óra alatt. Ha ez az érték 30 felett van, akkor súlyos fokú alvásiapnoe-szindrómáról beszélünk. Jelen tanulmány azt vizsgálja, hogy a súlyos fokú alvási apnoés betegek körében milyen gyakoriak a spirometriával mérhető eltérések. A szerzők kutatása kimutatta, hogy az ezen kórképben szenvedők jelentős részének volt légzésfunkciós eltérése (40,06%), amely közül az obstruktív ventilációs zavar fordult elő leggyakrabban (22,89%). Ez az előfordulási gyakoriság magasabb a populációs átlagnál, a dohányzás pedig magasabb rizikófaktort jelentett a kialakulásánál (28,7%). Az alvásiapnoe-szindróma diagnosztizálása és kezelése hosszú távon légzésfunkciós értékek javulásával és az ebből eredő egészségügyi kockázat csökkentésével is járhat.  Kulcsszavak: légzésfunkció, obstruktív légzészavar, restriktív légzészavar, alvási apnoe, dohányzás