A gyulladással járó reumatológiai kórképeket az immunmediált inflammatorikus kórképek közé soroljuk. A monogénes, autoinflammatorikus szindrómáktól a tisztán autoimmun kórképekig széles a spektrum. A leggyakoribb betegségeink, mint a rheumatoid arthritis, az arthritis psoriatica és a spondylarthritisek esetén a patomechanizmus kevert, mind az autoinflammációs, mind pedig az autoimmun mechanizmusok szerepet játszanak. Valamennyi kórképről elmondható azonban, hogy a tartósan fennálló szisztémás gyulladás, az akcelerált ateroszklerózis és az endotheldiszfunkció révén egy jelentősen fokozott kardiovaszkuláris rizikóval járnak, amely mellett betegeink sokszor számos hagyományos rizikófaktorral is rendelkeznek. A szív-ér rendszeri betegségek előfordulása tehát egyértelműen emelkedett, a halálozás fő okai a reumatológiai betegek körében. A tüneti szereink, mint a nem szteroid gyulladáscsökk entők és a kortikoszteroidok kardiovaszkuláris és metabolikus hatásai inkább kedvezőtlenek, ezzel szemben a hagyományos, biológiai és célzott bázisterápiás szereink a gyulladás mérséklésével inkább csökkentik ezen kockázatokat.