Az akut COVID-19 lezajlását követően post-COVID-, avagy long-COVID-szindróma léphet fel, mely a fertőzés akut időszaka után is fennálló kellemetlen perzisztáló vagy új keletű tünetekkel jellemezhető, az érintett betegek életminőségét ronthatja, és egynél több szervrendszert is érinthet. Az állapot sokszor diagnosztikus és főként terápiás kihívást jelenthet az ellátórendszernek, pontos lefolyása és kimenetelei egyelőre nem ismertek teljes mértékben. A diagnosztikus megközelítés multidiszciplináris szemléletet igényel, amelyben kiemelt szerepet kapnak a képalkotó vizsgálatok (például mellkasi CT), a funkcionális állapotot felmérő vizsgálatok (6 perces járásteszt, légzésfunkció, cardiopulmonalis terheléses teszt), valamint a betegek által szubjektíven jelzett paraméterek (tüneti profil, életminőség) felmérése is. A long-COVID-állapot részeként bizonyos esetekben a vírusinfekció következményeként a tüdőparenchyma kiterjedt károsodása detektálható képalkotó felvételeken, melyet a szakirodalom post-COVID-tüdőfibrosisként említ. A terápiás lehetőségek jelenleg korlátozottak, és nagyrészt tüneti, illetve szervspecifikus megközelítésen alapulnak, ugyanakkor az akut fázisban alkalmazott antivirális kezelések, mint a remdesivir vagy a nirmatrelvir/ ritonavir, potenciálisan befolyásolhatják a késői szövődmények kialakulását. A megelőzés kulcsszerepet játszik, különös tekintettel a vakcinációra, amely bizonyítottan csökkenti a súlyos betegség és feltehetően a long-COVID kialakulásának kockázatát is. A long-COVID-szindróma és a post-COVID-tüdőfibrosis patomechanizmusának pontosabb megértéséhez további hosszú távú betegkövetés lehet szükséges. A jelen közlemény célja a long-COVIDszindróma és a post-COVID-tüdőfibrosis bemutatása egy naprakész, átfogó összefoglaló formájában.  Kulcsszavak: long-COVID, post-COVID-állapot, tüdőfibrosis, remdesivir