A krónikus pancreatitis terápiája alapvetően konzervatív, műtétre csak bizonyos szövődmények, illetve az életminőséget jelentősen befolyásoló, állandósult fájdalom miatt kerül sor. A leggyakoribb indikáció a fájdalom, amely a betegek mintegy 95%-ában jelentkezik. Az esetek jelentős részében kell műtétet végeznünk cholestasist, icterust okozó choledochuskompresszió, duodenumstenosis vagy pszeudociszta miatt. A műtétek célja az életminőség javítása, akár a fájdalom csökkentése, akár a szövődmények megoldása révén, azaz a krónikus pancreatitis miatt végzett műtétek alapvetően palliatív jellegűek. Nincs ideális műtéti típus, amely minden betegnél alkalmazható lenne. A krónikus pancreatitis miatt végzett sebészi beavatkozásokat alapvetően két csoportra oszthatjuk: a distalis dekompressziós műtétekre és a reszekciós műtétekre. A duodenummegtartásos műtétek egyfajta átmenetet jelentenek a két csoport között. Legelterjedtebb típusuk a Frey-műtét, amely egyesíti a dekompressziós és a fejreszekciós műtétek előnyeit. Az endoszkópos Wirsung-stentelés elsősorban az enyhe tünetekkel járó esetekben lehet hatékony. A jelenleg rendelkezésünkre álló evidenciák alapján a sebészi beavatkozás kifejezetten jobb effektussal jár mind a rövid távú, mind a hosszú távú fájdalomcsökkentés tekintetében. Choledochusstenosist okozó krónikus pancreatitis kapcsán ugyancsak szóba jön a stent alkalmazása, hosszú távon azonban az eredmények itt is sokkal kedvezőtlenebbek. A beteg és a műtéti típus gondos megválasztásával és egyénre történő adaptációjával a sebészi beavatkozás jelentős életminőség-javulást és túlélést eredményezhet.  Kulcsszavak: krónikus pancreatitis, fájdalomcsökkenés, dekompressziós műtét, duodenummegtartásos fejreszekció, Whipple-műtét