Az áttétel fókuszú pszichodráma a pszichodrámát integrálja a diádok és primitív elhárító mechanizmusok koncepciójával. A terápiás kapcsolat jeleneteivel dolgozik a közös képzelet színpadán. Diádokkal és tárgykapcsolati mintázatokkal - a belső tárgykapcsolatokkal, melyek a külső kapcsolatokban és a terapeutához fűződő áttételben jelennek meg. A tanulmányban a szerző összefoglal néhány a TFP-orientált pszichodráma alapjául szolgáló koncepciót. Esetpéldák mentén mutatja be, hogyan dolgozik a pszichodráma, valamint összeveti a pszichodráma és TFP fogalmait, munkamódját. Bemutatja, hogyan lehet egymással ellentétes szelf- és tárgyreprezentációkkal a pszichodramatikus színpadon dolgozni. Hogyan valósul meg a diádokkal való munka a színpadon, ami az áttétel fókuszú pszichodráma sajátja, és ami lehetőséget kínál a terapeuta számára, hogy a rá projektált tartalmakat is színpadra vigye. A tanulmány rámutat a borderline, illetve a neurotikus személyiség szerveződésű páciensekkel való munka különbségeire, ami az egyes technikák alkalmazásának lehetőségeit illeti. Identitásdiffúzióval élő páciensek esetében a szerepcsere helyett a jelenetépítés, a duplázás és a tükrözés technikája játszik jelentős szerepet. A pszichodráma mind csoportszettingben, mind egyéni terápiás formában jól kombinálható TFP-vel. A tanulmány esetpéldák mentén kitér arra is, hogyan segít az áttételfókuszú pszichodráma a csoportfolyamatok megértésében, melyek szintén színpadra vihetők és kezelhetők. Ízelítőt kapunk a diádokkal való munkából, hogyan állíthatók az aktív és elhárított diádok egymás mellé a színpadon. A diádok időnkénti gyors váltakozásával kihívás lépést tartani a jelenetépítő munkában, ugyanakkor a pszichodramatikus munka előnye, hogy a váltakozva aktív szelf- és tárgyrészek egy időben vannak jelen a színpadon - ezáltal a hasítás elhárítása szisztematikusan feloldásra kerül. A páciens "valósága" kiegészül, bővül.  Kulcsszavak: pszichodráma, áttétel fókuszú terápia, tárgykapcsolat, borderline, diád