Bevezetés: Az időskori elesések és az azokat követő tartós földön fekvés jelentős életminőség-romláshoz és nagy mortalitáshoz vezetnek. A gyógytornász-fizioterapeuták kulcsszerepet játszanak a megelőzésben, eddig azonban nem állt rendelkezésre olyan validált mérőeszköz, amely az ő specifikus tudásukat, attitűdjüket és gyakorlatukat mérte volna ezen a területen. Célkitűzés: Kutatásunk célja egy Tudás-Attitűd-Gyakorlat (Knowledge-Attitude-Practice - KAP) modellen alapuló, esésprevencióval kapcsolatos kérdőív kidolgozása és validálása volt. Módszerek: A kérdőív fejlesztése során irodalomkutatás és szakértői panel segítségével tételeket generáltunk, majd a kidolgozott kérdőív pszichometriai jellemzőit vizsgáltuk. A konstruktumvaliditás megítéléséhez a Tudás-domén esetében kétparaméteres logisztikus tételválasz-elméleti modellt, az Attitűd- és a Gyakorlat-domén esetében pedig feltáró faktoranalízist alkalmaztunk. A belső konzisztencia vizsgálatához a Tudás-domén esetében Kuder-Richardson-20 (KR-20) koefficienst, az Attitűd- és a Gyakorlat-domén esetében pedig Cronbach-alfa koefficienst számítottunk. A reprodukálhatóság megítélésére a kérdőívet tíznapos időközzel két alkalommal töltötte ki 55 gyógytornász-fizioterapeuta, majd a Tudás-doménnél kappa koefficienseket, az Attitűd- és a Gyakorlat-doménnél pedig osztályon belüli korrelációs koefficienseket (ICC) számítottunk, továbbá Bland-Altman-analízist végeztünk. Eredmények: A végleges kérdőív pszichometriai mutatóit 209 kitöltés alapján vizsgáltuk. A kérdőív belső konzisztenciája megfelelőnek bizonyult (Tudás-domén: KR-20 = 0,702; Attitűd- és Gyakorlat-domén: Cronbach-alfa = 0,778, illetve 0,864). Az Attitűd- és a Gyakorlat-doménben három-három faktort azonosítottunk, amelyek magyarázó varianciája 47,2% és 61,32% volt. A teszt-reteszt vizsgálat kiváló reprodukálhatóságot (ICC: 0,869-1,00) mutatott, a Bland-Altman-analízis pedig minimális átlagos eltérést jelzett a teszt- és retesztértékek között. Megbeszélés: Az általunk fejlesztett és validált mérőeszköz megfelelő érvényességi és megbízhatósági mutatókkal rendelkezik, így alkalmas lehet a gyógytornász-fizioterapeuták esésprevencióval kapcsolatos tudásának, attitűdjének és napi gyakorlatának mérésére. Következtetés: Kérdőívünk hozzájárulhat az esésprevenció terén fejlesztendő területek azonosításához, ezáltal elősegítve a bizonyítékokon alapuló esésprevenciós protokollok eredményes klinikai implementációját.  Kulcsszavak: idős emberek, esés, fizioterápia, egészségtudás, attitűd, gyakorlat, validálás