A Piezo2 világába nyújt perspektivikus betekintést. A Piezo1-fehérjék elsősorban a perifériás szövetek, így a csont és ízületek homeosztatikus szabályozáson keresztül történő remodelingjében játszanak kulcsszerepet, míg a Piezo2 az ezen szöveteket beidegző szomatoszenzoros idegek homeosztatikus szabályozásában, mint például a tapintásban és a propriocepcióban. Ha a Piezo2 ioncsatorna sérül, akkor akut channelopátia alakulhat ki, és komplex gyógyulási útvonal indul el. Mivel a Piezo ioncsatornák egymással keresztkommunikációban vannak, és sérülésük vélhetően megzavarja ezt a kapcsolatot, ezért a krónikus mikrosérülések felborítják a perifériás szövetek és idegek közötti funkcionális egységet, csökkentik a remodeling-képességet és krónikus állapotokhoz/betegségekhez vezethetnek. A Piezo2 channelopátia-elmélet és a Piezo2-iniciált proton-alapú ultragyors központi idegrendszeri jelátvitel zavarának teóriája áttörés lehet a mozgásszervi, az autoimmun, a neurodegeneratív és egyéb korábban nem teljesen ismert patomechanizmusú kórképek hátterének, valamint a genetikai és környezeti faktorok szerepének megfejtésében. Ezt a ma még számos ponton tisztázatlan folyamatot próbálja összefoglalni a nem kontakt sérülés bemutatott négyfázisú hipotetikus modellje. Kulcsszavak: propriocepció, Piezo2 channelopátia, nem kontakt sérülés, négyfázisú modell