Bevezetés: A posztoperatív hasi hegsérvek helyreállítása a mai napig kihívást jelent, annak ellenére, hogy steril műtétről van szó. Gondot jelent a sebfertőzés, amelyhez hozzájárul a betegpopuláció komorbiditása is. Idegen anyag beépítése mindig magában hordozza a fertőzés kockázatát. Sebfertőzés esetén a sérvkiújulás lehetősége 0,2-8%, míg ha a hálót is el kell távolítani, a kiújulás valószínűsége már 30% fölött van. A nyitott sebkezeléssel szemben a negatív nyomású terápia hatékonyabban segíti a sebgyógyulást és a beépített háló megmentését. Anyag és módszer: Tanulmányunkban összesen 30 beteg esetét elemezzük, akik 2015 és 2023 között estek át olyan ?onlay? hálós hasfali sérvműtéten, amelynél sebgennyedés lépett fel. Mindegyik esetben sebváladék-tenyésztést és negatív nyomású sebkezelést végeztünk. 15 betegnél pálcás, míg a másik 15-nél pálcás, szivacsmintás és szövethengeres mintavétel történt. A pálcás mintavételek eredménye főleg bőrflórát mutatott ki, amely 71%-ban Gram-pozitív kórokozó volt. A szövethengeres és szivacsmintás tenyésztések eredményei már 50%-ban mutattak ki Gram-negatív kórokozókat. Eredmények: A szivacsmintás és szövethengeres tenyésztések többletinformációt hordoztak a bakteriális terhelésre vonatkozóan. A negatív nyomású sebkezelés hatására a háló eltávolítására nem volt szükség. Következtetés: A negatív nyomású sebkezelés során az antibiotikumválasztásban is segítséget nyújtott a többféleképpen levett tenyésztés. A hálómentés céljából alkalmazott vákuumkezeléssel a bakteriális terheltség csökken, és a granuláció mértéke felgyorsul. A sérvkiújulás és a háló eltávolítása jelentősen mérséklődik.  Kulcsszavak: sebfertőzés, hálós hasfali sérv, negatív nyomású terápia