Munkájuk jellegéből adódóan az egészségügyi dolgozók fizikai és pszichés terhelése úgy a hazai, mint a nemzetközi kutatások alapján magas, melyet a COVID-19 pandémiát követő mentális tünetek tovább fokoznak. Magyarországon számos kutatás fókuszál az egészségügyi dolgozók egészének vagy különböző szakterületeinek vizsgálatára, mentális és szomatikus egészségi állapotuk felmérésére, viszont a mozgásterapeutákat vizsgáló, a pandémiát követő célzott kutatások hiányosak. A mozgásterapeuták mentális egészségének felmérése egyre nagyobb jelentőséggel bír a munkahelyen. Ennek érdekében fontos lenne olyan tényezőket feltárni, amelyek segítségével pontos képet kaphatunk a mozgásterapeuták mentális és szomatikus jólétére vonat-kozóan. Kulcsfontosságú a depresszió tüneteinek és súlyosságának felmérése, a stressz észlelésének vizsgálata, a kiégés mértékének beazonosítása, a szomatizációval kapcsolatos testi tünetek jelenlétének és súlyosságának, valamint a dolgozók megküzdési stratégiáinak vizsgálata is. A szerzők célja a Semmelweis Egyetem Rehabilitá ciós Klinikán (egykori Országos Orvosi Rehabilitációs Inté zetben) dolgozó mozgásterapeuták mentális és szomatikus egészségiállapot-mutatóinak, valamint kognitív érzelem-regulációjának feltérképezése, a kockázatcsökkentést tá mogató javaslatok megfogalmazása, továbbá a vezetőket támogató guideline-ok és kutatások ismertetése. A mozgásterapeuták felmérése 2023 őszén online alapú keresztmetszeti kérdőíves vizsgálat alkalmazásával és validált mérőeszközökkel történt. A mentális és szomatikus egészségre vonatkozóan a depressziót (BDI-9, Rózsa et al., 2001), a kiégést (COPSOQ II, Nistor et al., 2015), az észlelt stresszt (PSS-10, Stauder et al., 2006), a szomatikus tüneteket (PHQ-15, Stauder et al., 2021), valamint a kognitív érzelem-regulációt (CERQ, Miklósi et al., 2011) vizsgáltuk. A kutatásban összesen 68 fő vett részt. Az adatok feldolgozását SPSS 20.0 programcsomaggal és leíró statisztikai módszerekkel végeztük. Az eredmények szerint a vizsgált populáció 29,41%-a számolt be a klinikai depresszió tüneteiről. A kiégés kockázata 20,60%-uk esetében a magas, 44,10%-uknál pedig a közepes tartományba sorolható. A vizsgált alanyok 20,47%-a számolt be magas stressz-szintről. A mozgásterapeuták 25,0%-a közepes, 16,18%-a pedig súlyos szomatikus tünetekről számolt be, annak ellenére, hogy adaptív és non-adaptív kognitív megküzdési stratégiáik az átlag populációéhoz hasonlónak bizonyultak. A kapott eredmények tükrében iránymutatással szeretnénk szolgálni az állami és intézményi szintű koc kázatcsökkentő beavatkozásokhoz, továbbá ismertetni sze retnénk a vezető egyéni és szervezeti szintű fellépési lehetőségeit a mentális és szomatikus egészség vé delme érdekében.  Kulcsszavak: munkahelyi pszichoszociális stressz, depresszió, kiégés, gyógytornászok, mentális egészség, szomatizáció, kognitív érzelem-reguláció