Egészségügyi szakdolgozók mentális statusának vizsgálata az általános jóllét, a depresszió és a kiégés tekintetében Békés és Hargita megyei mintán / Tömő Zsolt [et al.]
Bibliogr.: p. 554-555. - Abstr. hun., eng. - DOI: https://doi.org/10.1556/650.2026.33516
In: Orvosi Hetilap. - ISSN 0030-6002, eISSN 1788-6120. - 2026. 167. évf. 14. sz., p. 547-555. : ill.
Bevezetés: Az egészségügyi ágazat mentális egészségének monitorozására nagyobb hangsúlyt kell fektetni a betegellátás színvonalának, minőségének biztosítása végett, figyelembe véve a pszichoszociális és szocioökonómiai hatásokat is. Az egészségügyi szakemberek mentális állapotának nagy szerepe van a betegbiztonság kérdéskörében. Célkitűzés: Az egészségügyi szakdolgozók általános jóllétének, depresszió- és kiégésszintjének felmérése és összehasonlítása a magyar Békés vármegyei és a román Hargita megyei mintán. Módszer: Keresztmetszeti, kérdőíves vizsgálatunkat a Békés vármegyei és Hargita megyei ápolók körében végeztük, a WHO Jóllét Kérdőív, a Beck Depresszió Kérdőív, valamint a Maslach Kiégés Leltár segítségével. Válaszaink elemzéséhez khi-négyzet- és t-próbát, nonparametrikus mérési eszközöket, illetve Spearman-féle korrelációanalízist alkalmaztunk (p<0,05) az SPSS 30.0 szoftver segítségével. A vizsgálatba 117 fő hazai és 109 fő romániai szakdolgozót vontunk be (n = 226). Eredmények: Az eredmények tükrében megállapítottuk, hogy az általános jóllét (p = 0,772), a depresszív tünetek (p = 0,338), a deperszonalizáció (p = 0,090) és a személyes hatékonyság (p = 0,586) dimenzióiban nem volt bizonyítható szignifikáns összefüggés a két vizsgált csoportban. A magyarországi szakdolgozók körében az érzelmi kimerülés szignifikánsan nagyobb mértékű (p<0,05), szubjektív általános és mentális egészségi állapotuk megítélése ros.szabb, mint a romániai kollégáik esetében (p<0,05). Megbeszélés: Mindkét célcsoportban vizsgáltuk a depresszió és a kiégés rizikóját. A vizsgálat rámutat a hazai egészségügyi szakdolgozók mentális statusának beavatkozási szükségességére, további kutatások létjogosultságára, oksági tényezők mélyebb felderítésének jelentőségére. Következtetés: A szakdolgozók leterheltsége a pandémiát követő időszakban is nagy, a hazai helyzetképet árnyalja az a tény is, hogy több a krónikus betegség előfordulása a magyarországi ápolók körében, ami nagymértékben befolyással bír a mentális egészséget mérő mutatóinkra. A mentális egészségi állapot javításához az ágazat reformjára, a továbbképzések gyakoriságának növelésére és a mentálhigiénés módszerek gyakorlati alapú integrálására lenne szükség. Kulcsszavak: mentális egészség, szakdolgozók, kiégés, depresszió, érzelmi kimerülés