Az elmúlt évtizedben a mentális zavarok növekvő terhe és az ellátórendszer kapacitáshiánya együttesen felgyorsította a generatív mesterséges intelligencia pszichiátriai alkalmazásának elterjedését. A közlemény narratív irodalmi áttekintés segítségével tisztázza e rendszerek technológiai sajátosságait és tipikus hibamódjait, majd a diagnosztika-terápiaetika-társadalom tengely mentén értékeli a tudományos bizonyítékokat. Áttekinti a digitális fenotipizáláson, klinikai szöveg- és beszédelemzésen, illetve viselhető szenzorokon alapuló orvosi döntéstámogatás lehetőségeit, valamint tárgyalja a protokollalapú és generatív terápiás chatbotok rövid távú hatásairól szóló eredményeket és korlátokat. Kiemelt figyelmet kap a mesterséges intelligenciához kapcsolódó szimulált empátia és kötődésillúzió: a túlzott kompetenciatulajdonítás, a dependencia, a manipuláció és a pszichológiai krízishelyzetekben mutatkozó kiszámíthatatlanság betegbiztonsági kockázatot jelenthet. Az adatvédelem, a torzítás, az auditálhatóság és a szabályozói megfelelés a klinikai integráció előfeltétele. Összességében a generatív mesterséges intelligencia ígéretes kiegészítő eszköz a pszichiátriában, de önálló diagnosztikai vagy terápiás szerepe csak szigorú validációval, folyamatos monitorozással és egyértelmű humán felelősségi lánccal képzelhető el.  Kulcsszavak: generatív mesterséges intelligencia, pszichiátria, digitális fenotipizálás, chatbot, etika