Az autológ haematopoeticus őssejt-transzplantáció magyarországi alapjai az 1980-as évek végén kezdtek kibontakozni, mára már 6 hazai központban is a hematológiai terápia rutinszerűen alkalmazott része. Az eljárás jelentős szerepet játszik a myeloma multiplex, a Hodgkin- és non-Hodgkin-lymphomák kezelésében. Továbbá a nem hematológiai betegségek kezelésében is egyre több indikációja van. Bár az autológ haematopoeticus őssejt-transzplantáció az allogén őssejt-transzplantációnál kevesebb akut szövődménnyel jár, a terápia során számos rövid és hosszú távú cardiovascularis mellékhatás fordulhat elő, főként a nagy dózisú kemoterápiás előkezelés és az alapbetegség kezelése kapcsán a megelőzően alkalmazott, potenciálisan cardiotoxicus onkológiai terápiák következtében. Mind az akut, a peritranszplantációs időszak és az azt követő 100 nap alatt bekövetkező, mind pedig a késői (>100 nap) cardiovascularis események előfordulása jelentősen gyakoribb, mint a hasonló korú általános populációban. A transzplantáció során fellépő major adverz cardiovascularis események limitálhatják a terápia sikerét, valamint ronthatják a hematológiai alapbetegség prognózisát és a kezelt beteg életminőségét is. Éppen ezért ezek mielőbbi felismerése, előrejelzése fontos, a primer és szekunder prevenció alapját képezi, növelve a betegek életkilátásait és életminőségét. Közleményünk célja az autológ haematopoeticus őssejt-transzplantáció potenciális cardiovascularis mellékhatásainak, ezek monitorozásának és megfelelő ellátásának összefoglalása az aktuális nemzetközi hematológiai és onkokardiológiai irányelvek tükrében.  Kulcsszavak: haematopoeticus őssejt-transzplantáció, onkokardiológia, cardiotoxicitas, major adverz cardiovascularis események, rizikóbecslés