A traumatológiai ellátás egy speciális területe a gyermektraumatológia, ami mind orvosi ellátásban, mind gyógytorna-ellátásban eltérő eszközöket igényel, szemben a felnőtt sérültek ellátásával. Életkori sajátosságok miatt, mint például a fejlődő csontszerkezet, felnőtt ellátásban ismert lemezes rögzítés helyett elsősorban velőűrszegekkel, tűződrótokkal, felszívódó implantátumokkal történik a törésrögzítés. A fizioterápia tekintetében a gyermekek mozgásra való motiváltsága mindenképpen segíti a gyógytornász munkáját; de különböző életkori sajátosságok, a sérüléshez társuló félelem, motiváció hiánya vagy motivációvesztés hátráltathatja a sérült funkció javulását. A gyermekek körében az egyik nagy sérüléscsoport a könyöktáji sérülések csoportja. A felső végtag sérülések közül a harmadik leggyakoribb sérülés a könyöktáji törések csoportja. Mind ér-, idegrendszeri szövődmények szempontjából, mind a mozgásbeszűkülés szempontjából a legproblémásabb betegcsoport, mégis kevés terápiás irányelv, evidencia található arról, hogy mikor és milyen fizioterápiás eszközöket érdemes alkalmazni a gyermekeknél könyöktáji sérülés esetén. Szeretnénk megosztani gyakorlati tapasztalatainkat, intézeti protokolljainkat, hogyan kezeljük a gyermekeket a Budapesti Dr. Manninger Jenő Baleseti Központ Gyermektraumatológiai Osztályán, valamint, az alábbiakban szeretnénk ismertetni, hogy milyen műtéti ellátási lehetőségek van-nak a gyermekek könyöktáji sérülései esetén.  Kulcsszavak: gyermektraumatológia, műtéti ellátás, gyermekkori fizioterápia, fizioterápiás módszerek