Bevezetés: A szívelégtelenség a cardiovascularis morbiditás és mortalitás egyik fő oka, a betegség nagymértékben rontja a betegek életminőségét. Az SGLT2-gátlók randomizált, kontrollált klinikai vizsgálatok alapján jelentősen javítják a kimeneteleket és csökkentik a tüneteket. Ugyanakkor a való életből származó adatok kulcsfontosságúak e gyógyszercsoport hatásosságának és biztonságosságának pontosabb megítéléséhez. Célkitűzés: A nemzetközi Emp-Activity vizsgálat magyarországi kohorszában az empagliflozinkezelés életminőségre és funkcionális statusra gyakorolt hatásának értékelése, valamint biztonságosságának vizsgálata a szívelégtelenség spektrumában. Módszer: A prospektív, beavatkozással nem járó, multicentrikus megfigyeléses vizsgálatba 11 hazai centrumból összesen 106, tünetes szívelégtelen beteg került bevonásra, akik közül 101 az empagliflozint kapó kohorszba, 5 beteg pedig a nem empagliflozint kapó kohorszba került. A betegek a rutin-szívelégtelenségterápia részeként empagliflozinkezelést kaptak, és a vizsgálat kezdetén, valamint 24 hét elteltével kitöltötték a Kansas City Cardiomyopathy Questionnaire (KCCQ-12) kérdőívet. A funkcionális statust a New York Heart Association (NYHA) osztályozása alapján értékelték. Eredmények: A vizsgálat empagliflozinkohorszába bevont 101 beteg mediánéletkora 69 év volt, 28,7%-uk nő, funkcionális stádiumuk NYHA II. és III. A betegek 57%-a a HFrEF-, 19%-a HFmrEF-, 22%-a pedig a HFpEF-fenotípusba tartozott. A szívelégtelenség hátterében a leggyakrabban (42%) ischaemiás etiológia állt. A leggyakoribb társbetegségek a hypertonia (58%), a pitvarfibrilláció (33%), a cukorbetegség (26%) és a hyperlipidaemia (25%) voltak. A KCCQ-12 összpontszámában jelentős javulás volt megfigyelhető (74,3 +- 19,5 vs. 67,1 +- 19,5 pont, p<0,01). Klinikailag szignifikáns javulás (?5 pontos növekedés) a betegek 53%-ában következett be. A NYHA-stádium jelentősen javult. A systolés vérnyomás csökkent (131 +- 16 Hgmm vs. 127 +- 17 Hgmm, p = 0,02), míg a diastolés vérnyomás, a szérumkreatinin- és -káliumszint nem változott a 24 hetes kezelés során. Következtetés: A szívelégtelenségben szenvedő magyarországi betegek körében a 24 hetes empagliflozinkezelés az életminőség és a funkcionális kapacitás szignifikáns javulásával járt, emellett a kezelés jól tolerálhatónak bizonyult. A vizsgálat eredményei megerősítik az empagliflozin alkalmazásának hatékonyságát és biztonságosságát a mindennapi klinikai gyakorlatban.  Kulcsszavak: szívelégtelenség, HFrEF, adherencia, SGLT2-gátlók, empagliflozin