Az ateroszklerózis rizikófaktorai között az egyik legfontosabb a magas koleszterinszint. Napjainkra négy gyógyszercsoportról (statinok, ezetimib, PCSK9-gátlók és bempedonsav) klinikai vizsgálatok igazolták, hogy az LDL-koleszterin (LDL-C) csökkentése útján a kardiovaszkuláris események gyakoriságában szignifikáns javulást tudnak okozni. A lipidológiai irányelvek szerint az LDL-C csökkentése minél korábban elkezdendő, és minél jelentősebben, minél hos.szabb távon végzendő. Ugyanakkor szem előtt kell tartani azt is, hogy minél nagyobb a kockázat, annál jelentősebb a terápiában rejlő kardiovaszkuláris nyereség. Ennek figyelembevételével, az új biztosítói szabályozás alkalmazásával nagy figyelmet kell fordítanunk arra, hogy igen nagy kockázatú betegeinken minél hamarabb elindítsuk a PCSK9-gátlókezelést, ha a nagy intenzitású statin és ezetimib kombinációs terápia nem elégséges. Jelenleg a kéthetente adandó evolocumab és a 6 havonta adandó inclisiran áll rendelkezésre. Az utóbbival még nem zárult le randomizált, nagy betegszámú klinikai végpontú vizsgálat, de a szerrel eddig készült vizsgálatok alapján, illetve mivel a PCSK9-gátlás mint hatásmechanizmus monoklonális ellenanyagokkal klinikai tanulmányokban és mendeli randomizációs vizsgálatokban már bizonyított, szakértői konszenzus van abban, hogy megelőlegezve a bizalmat, az inclisiran hatékonyan és biztonsággal adható. Összevont post hoc elemzések az LDL-C-csökkentő hatást 45-55%-osra igazolták, és 3576 beteg 9982 betegévének elemzésével placebóval összehasonlítva nem volt különbség a kezeléssel összefüggő nemkívánatos hatások és a terápia megszakításának gyakorisága között.  Kulcsszavak: lipidcsökkentés, LDL-koleszterin-célértékek, statinok, ezetimib, PCSK9-gátlók