Bevezetés: A major depresszív zavar és a bipoláris zavar a betegek szempontjából jelentős életminőség-romlással, míg - gyakoriságuk miatt - össztársadalmi szinten komoly financiális terhekkel jár együtt. Tudomásunk szerint hazánkban, a teljes populációban, korábban még nem vizsgálták az e kórképek miatt az államilag finanszírozott ellátórendszerben kezelt betegek számát (az ún. "adminisztratív prevalenciát"), illetve - ebből következően - azt sem, hogy hogyan aránylik ez a korábbi, standardizált kérdőívekkel végzett, populációs mintákban talált valós gyakoriságokhoz, vagyis az ún. "epidemiológiai prevalenciához". Célkitűzés: A major depresszív zavar, illetve a bipoláris zavar egyéves adminisztratívprevalencia-értékeinek becslése. Módszer: A Nemzeti Affektív Betegségek Regiszterében rögzített - a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőtől (NEAK) származó - adatok elemzésével, kétféle kritériumrendszer (amelyeket "megengedő", illetve "restriktív" protokollnak neveztünk el) használatával, a közfinanszírozott ellátórendszerben major depresszív zavar/bipoláris zavar miatti megjelenések és/vagy az e kórképek kezelésében használatos, ártámogatott gyógyszerek vénykiváltása alapján azonosított személyek számának meghatározása a 2024-es évre vonatkozóan, majd az adminisztratívprevalencia-értékek kiszámolása. Eredmények: A major depresszív zavar egyéves adminisztratív prevalenciáját, a "megengedő", illetve a "restriktív" protokollt használva, a felnőtt korú népességben 2,12%-nak (férfiak: 1,26%; nők: 2,90%), illetve 1,70%-nak (férfiak: 0,98%; nők: 2,35%) találtuk. A bipoláris zavar vonatkozásában ugyanezek az értékek a következők voltak: 0,71% (férfiak: 0,55%; nők: 0,85%), illetve 0,60% (férfiak: 0,46%; nők: 0,73%). Megbeszélés: Vizsgálatunkban a hazánkban működő egészségbiztosítási alap, azaz a NEAK adatait feldolgozva becsültük meg a major depresszív zavar, illetve a bipoláris zavar egyéves adminisztratívprevalencia-értékeit. Ezeket a két kórkép egyéves epidemiológiai prevalenciájával összehasonlítva egyértelműen látszik, hogy mindkét betegség aluldiagnosztizált és/vagy alulkezelt hazánkban. Következtetés: A súlyos hangulatzavarban szenvedő betegeknek csupán cca. egynegyede jelenik meg a közfinanszírozott ellátórendszerben. Vizsgálatunknak számos limitációja van, amelyek csökkenthetik az adminisztratív prevalenciára vonatkozó becsléseink pontosságát.  Kulcsszavak: bipoláris zavar, major depresszív zavar, epidemiológia, prevalencia, Magyarország