Az elmúlt két évtizedben a méhnyakdaganatok ellátásában jelentős előrelépések történtek, különös tekintettel a lokálisan előrehaladott méhnyakrák kuratív kezelésére. A konkurens kemoradioterápia és brachyterápia kombinációja standard kezeléssé vált. A háromdimenziós konformális technikát felváltotta az intenzitásmodulált külső besugárzás, és rutinszerűvé vált a képvezérelt brachyterápia alkalmazása, amelyek célja a céltérfogat nagy precizitású dózislefedettsége által kiváló lokális kontroll biztosítása, továbbá a rizikószervek maximális kímélete és a kezeléssel összefüggő toxicitás mérséklése. A távoli relapszus rizikójának csökkentése érdekében az innovatív szisztémás kezelések kutatása a kuratív kezelési fázisban a klinikai vizsgálatok fókuszát képezi napjainkban.