A hidrogén-peroxid (H2O2) tudományos megítélése több paradigmaváltáson ment keresztül. Kizárólag káros hatása az elmúlt 30 év kutatásai alapján megdőlt. Ma már tudományos konszenzus van arra vonatkozóan, hogy az endogénen képződő H2O2-molekula fiziológiás (kis) koncentrációban celluláris hírvivő a sejtek jelátviteli folyamataiban, a sebgyógyulás minden fázisának aktív és pozitív szereplője, számos anyagcsere-folyamat mediátora, részt vesz az apoptózis vagy a géntraszkripció szabályozásában, továbbá az oxidatív poszttranszlációs modifikáció révén módosíthatja a fehérjék funkcióját, lokalizációját és aktivitását. Emelkedett szöveti szintje mindig valamilyen kórállapot (tumor, gyulladás stb.) jelzője, másrészt radikális oxidálóhatása révén további károsodásokat generál. A kataláz enzim változó koncentrációban minden sejtben megtalálható, és a H2O2-koncentráció érzékeny modulátora. A H2O2 baktériumölő hatását csak a katalázt tartalmazó baktériumok esetén tudja kifejteni. A betegellátás során rutinszerűen alkalmazott 3%-os H2O2-oldattal történő seb- és szövettisztítás feloldja a véralvadékot, és eltávolítja az elhalt sejteket, megelőzve a fertőzést. Ám jelentős szöveti oxidatív stresszt indukál, a következményes vasoconstrictor prosztaglandin a vénás mikrocirkuláció csökkenését, megnövekedett thrombusképződést, szövetelhalást és a fibroblastok súlyos károsodását okozhatja. Az európai iránymutatások alapján ez a "régi antiszeptikumok" közé tartozik, és számos hátrányos tulajdonsága miatt ma már nem ajánlott sem az akut, sem a krónikus sebek kezelésére. A sebkezelésekre a lipidstabilizált 1%-os H2O2-krém használható, amely lassú lebomlást, hosszan tartó és jó antimikrobiális hatást biztosít, és bőrkompatibilitása is megfelelő. Napjainkban a baktériumok antibiotikumrezisztenciájának elterjedése miatt előtérbe kerülő kiegészítő kezelések közül a hiperbárikus oxigénterápia és az orvosi mézzel impregnált kötszerek hatásmechanizmusának is aktív szereplője a H2O2. A legújabb kutatások a szöveti redoxegyensúlynak az antioxidáns enzim oldaláról való támogatását célozzák meg biomimetrikus és nanoenzimrendszerek fejlesztésével, melyek a H2O2 vonatkozásában a hiányzó katalázfunkció pótlását jelenthetik. Összességében a reaktívoxigén-fajták közül az endogén H2O2-molekula rendkívül aktív fiziológiai funkciókkal rendelkezik, míg rutinszerű exogén adáskor a kevésbé káros koncentráció vagy a stabilizált formula ajánlott.  Kulcsszavak: hidrogén-peroxid, kataláz, sebgyógyulás, sebészet, intracelluláris jelátvitel