Az Egészségügyi Világszervezet felmérése szerint a daganatos megbetegedések világszerte a második helyen állnak a halálozási okok listáján. A tumorok eredményes kezelése és túlélése szempontjából továbbra is a még tünetmentes daganatok korai felismerése, a korai markerek megtalálása a legfontosabb cél. A humán vérminták vizsgálata ún. noninvazív módszer a daganatkutatás és a betegellátás során is. Napjainkban rutinszerűen a vérből bizonyos gének, géntermékek és tumormarkerek mérése alkalmas részben diagnosztizálásra, részben monitorozásra. Az emberi vérplazma proteomjának termoanalitikai vizsgálata az egyik ígéretes, új terület, amelynél a vérvételre mint folyékony biopsziára lehet tekinteni. A differenciális pásztázó kalorimetriás (DSC) vizsgálat közvetlenül méri a fehérje, lipid vagy nukleinsav stabilitását és felbomlását a minta hőmérsékletének növelése vagy csökkentése idején, lehetővé téve ezzel az egyes anyagok natív és denaturált állapotban való tanulmányozását. Az eredmény a DSC-görbe, egy biomolekula vagy biostruktúra egyedi, ujjlenyomatszerű termoanalitikai görbéje, amely tükrözi a normális vagy patomorfológiai változásokat adott körülmények között. A különböző klinikai kórképeknél (melanoma malignum, emlőtumor, pancreastumor) a betegek vérplazmáinak mérései során kapott egyedi, de a betegségre jellemző DSC-görbék összefüggést mutatnak a betegség súlyosságával, előrehaladottságával vagy a kezelésre adott válasszal. Továbbfejlesztését követően a vérplazma-DSC-görbék dekonvolúciós analízise felveti a lehetőségét a daganatos vagy gyulladásos kórképek korai diagnosztizálásának, a betegség monitorozásának vagy az alkalmazott terápia hatékonyságának egy csepp vérből való meghatározására.  Kulcsszavak: differenciális pásztázó kalorimetria, tumor, diagnózis, vérplazma, proteom