A tanulmány áttekinti az egészségügyi ellátás minőségének értékelését és fejlesztését a 20. század második felétől kezdve. Donabedian 1966-ban megjelent korszakos közleménye a struktúra, a folyamat és a kimenet három dimenzióját különítette el, amelyekbe az egészségügyi minőséggel kapcsolatos témák mindegyike besorolható, megalapítva ezzel az egészségügyi minőséggel kapcsolatos, mára jelentőssé vált kutatási területet. Donabediant követően az USAban és Európában is lendületet kapott az egészségügy minőségének vizsgálata, amelynek konceptuális alapjai tovább bővültek az Egészségügyi Világszervezet által bevezetett ?egészségrendszer? fogalommal, valamint az OECD által végzett releváns fejlesztések, elsősorban a 2006-tól folyó "Egészségügyi minőségindikátorok" projektben végzett munka nyomán. További előrelépést jelentett az egyes országok egészségügyi minőségének, elsősorban a kimenet dimenziójába tartozó, betegségek és országok közti összehasonlítást is lehetővé tevő kvantitatív indikátorok (például betegségteher) megjelenése és elterjedése. Az egészségügyi minőségnek az OECD által 2015-ben közzétett, nemzetközileg elterjedten használatos koncepciója szerint annak alapvető jellemzői az eredményesség, a biztonság és a betegközpontúság, amelyek a leginkább növelik a kívánt kimenet ("egészség") bekövetkeztét. A nemzetközi fejlesztőmunkából azonban hazánk sajnálatosan kimaradt, aminek lenyomataként az eredményesség és a biztonság mellől - amely a hazai értelmezés szerint is az egészségügyi minőség jellemzője - hiányzik a betegközpontúság, ami hátrányként jelentkezik nemcsak abban a tekintetben, hogy nincsenek ilyen jellegű, az OECD keretrendszerébe illeszkedő hazai indikátorok, hanem úgy is, hogy a magánellátáshoz képest a társadalombiztosítás által finanszírozott ellátóknál a betegközpontúság nem szerepel a minőség követendő szempontjai közt. A hazai intézmények egy része által követett betegelégedettség a betegközpontúság komplex értelmezésének csak egyetlen, és nem is a legfontosabb indikátora. A jövőbeli kihívások közé tartozik a hazai egészségügyben a minőség értelmezésének kibővítése és nyomon követésének átgondolása a korszerű nemzetközi irányelvek szerint, mivel az egészségügyi rendszer vonatkozásában bármilyen kimenet csak akkor értelmezhető megfelelően, ha azt is lehet tudni, hogy az az ellátottaknak milyen mértékű megelégedést nyújtva került előállításra.  Kulcsszavak: egészségrendszer, betegellátás, egészségügyi minőség