A tanulmány a magyarországi öngyilkossági halálozás 1955 és 2022 közötti alakulását vizsgálja a férfiak és a nők közötti abszolút és a relatív egyenlőtlenségek dinamikája alapján. A standardizált öngyilkossági ráták alapján bemutatjuk a nemek közötti különbségek időbeli változásait, köztük a gazdaságilag aktív és az időskorú férfiak és nők öngyilkossági szuicid viselkedésének tendenciáit. Az abszolút egyenlőtlenségek alapján két szakasz figyelhető meg, korcsoportoktól függetlenül. Az első, 1955 és 1985 közötti időszakban a különbségek meredeken növekedtek, majd ezt követően, a napjainkig is tart ó periódusban meredeken csökkentek. A relatív egyenlőtlenségek kezdetben alacsonyak voltak, de az 1980-as évektől a férfi/nő arány markáns emelkedése volt megfigyelhet ő. Ez a szintváltás életkori bontás szerint eltérően jelentkezett: az idősebb korcsoportokban később következett be. A relatív egyenlőtlenségek időbeli mintázata jól közelíthető egy négyparaméteres logisztikus görbével. Az abszolút és a relatív mutatók alapján eltérő következtetések vonhatók le az öngyilkossági halandóság nemi egyenlőtlenségeiről. Míg a szakirodalom első sorban a relatív különbségekre helyezi a hangsúlyt, addig jelen tanulmány az egyenlőtlenségek mindkét dimenziójának egyidejű bemutatását tartja szükségesnek.  Kulcsszavak: Magyarország, öngyilkossági ráta, nemek közötti különbségek, abszolút-relatív egyenlőtlenségek, hosszú távú trendek