Bevezetés: A mammográfiás szűrővizsgálat, amely az emlőrák korai felismerését teszi lehetővé a 45-65 éves nők körében, 2002 óta érhető el hazánkban. Célkitűzés: Kutatásunk célja a hazai mammográfiás szűrőprogram eredményességének felmérése a megjelenési gyakoriság és az emlőrákkal diagnosztizált betegek egészségi eredményei alapján. Módszer: A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő 2010 és 2021 közötti adatai alapján a 45-64 éves nők mammográfiás szűrésen való megjelenési jellemzőit vizsgáltuk. Azonosítottuk azokat, akiknél 2013 és 2020 között emlőrák diagnózisa miatt terápiás beavatkozást végeztek, majd a végzett ellátások alapján molekuláris altípusokba soroltuk őket. Egy- és többváltozós elemzésekkel vizsgáltuk a megelőző szűrés jelentőségét a nyirokcsomó és más szervi áttétek kialakulására, illetve a halálozásra. Eredmények: A szűrésen való megjelenés aránya csökkenő tendenciájú. Az időszakban legalább 5 alkalommal szűrésen megjelentek aránya a legidősebb kohorszban a legnagyobb (19,7%), a legfiatalabbaknál a legkisebb (12,7%). A térségi különbségek jelentősek, aminek hátterében kódolási problémák is vélelmezhetők. 2013 és 2020 között a 45-64 éves korcsoportban 26 530 emlőrákos nőt találtunk. A szűréssel diagnosztizáltak aránya (30,2%) az életkorral nő: a 45-49 évesek körében 29,1%, a 60-64 évesek között 36%. A molekuláris altípusok szerint a legnagyobb arányú, szűréssel megtalált emlőrák a jó prognózisú, luminalis A-csoportban mérhető: 41,3%, a legrosszabb kimenetelű tripla negatív csoportban ez csupán 18,4%. A szűréssel felfedezett betegek körében a kezelés kezdetén ismert metasztázis 3,7%, a nyirokcsomóáttét 14,0%, a nem szűrteknél ezek az értékek 14,4% és 18,0%. Az 1 és 3 éves halálozás a szűréssel diagnosztizáltak körében 1,2% és 5,3%, a nem szűrteknél 6,5% és 16,6%. A halálozási esély a tripla negatív és a HER2E-csoportban a legnagyobb. Megbeszélés: A szűrésen való megjelenési hajlandóság kedvezőbb az időseknél, de összességében gyengül. Egyértelműen igazolhatók a részvétel egészségi előnyei a nem szűrtekkel szemben emlőrák kialakulása esetén. Következtetés: A szűrés lehetővé teszi a korábbi betegségfelismerést és a jobb túlélést, így törekedni kell a megjelenési arány javítására. A nagyobb kockázattal rendelkező nők gyakoribb szűrővizsgálatának bevezetéséhez további kutatások szükségesek. A kódolási gyakorlat fejlesztést igényel.  Kulcsszavak: emlőrák, szűrés, populációs vizsgálat, molekuláris altípusok, túlélés