A kardiovaszkuláris megbetegedések a vezető halálokot adják. A kelet-európai országokban kedvezőtlenebbek a kardiovaszkuláris morbiditási és mortalitási adatok a nyugat-európai országokhoz képest. A legutóbbi nagy prospektív, multicentrikus, kettős vak, randomizált vizsgálatok megerősítették azt, hogy az alacsonyabb LDL-C-érték nagyobb kardiovaszkuláris haszonnal jár. Ezért a 2016-os ESC/EAS ajánlást módosították, és szigorították az LDL-célértékeket. A DA VINCI-tanulmányban mintegy 6000, primer és szekunder prevencióban részesülő beteg lipidcsökkentő gyakorlatát vizsgálták, és azt találták, hogy a nagy kardiovaszkuláris rizikójú betegek 18%-a érte el a kívánt célértéket. A szerzők jelen vizsgálatukban - amelybe 70 szakorvost vontak be - kíváncsiak voltak arra, hogy mennyi szekunder prevenciós beteget kezelnek. A betegek hány százalékát küldi a háziorvos a vizsgálatra, és a betegek milyen arányban jelennek meg az ismételt kontrollvizsgálatokon. Nézték azt, hogy a betegek hány százaléka éri el a kívánt célértéket, és hogy a szakorvosok milyen lipidcsökkentő terápiás rezsimet használnak ennek elérése érdekében. Vizsgálatuk felhívja a figyelmet arra, hogy az adott témában jól képzett kollégák által kezelt betegek nagy része el sem éri a kívánt célértéket. Rámutat arra, hogy a lipidcsökkentő terápia hatékonyabbá tehető akkor, hogyha a betegek LDL-C-szintjét a kórházi vagy az első ambuláns ellátás során meghatározzák, és a zárójelentés tartalmazza a kívánatos LDL-célértéket. Ha a beteg nem éri el a statin-monoterápiával a célértéket, a minél előbbi kombinációs kezelést alkalmazzák. A betegcompliance javítása érdekében, ha lehetséges, fix kombinációs kezelést javasolnak. A beteget felvilágosítják a lipidcsökkentő terápia szükségességéről, és egy jól szabályozott beteggondozási rendszer biztosítja azt, hogy ebben a folyamatban mi a szerepe a háziorvosnak, a specialistának.  Kulcsszavak: primer prevenció, szekunder prevenció, LDL-célérték, statin + ezetimib kombináció