Inhalációs manőverek és pulmonalis depozíció vizsgálata krónikus obstruktív tüdőbetegekben / Erdélyi Tamás
Bibliogr.: p. 72-73. - Abstr. hun., eng.
In: Medicina Thoracalis. - ISSN 0238-2571. - 2024. 77. évf. 2. sz., p. 66-73. : ill.
Az inhalációs terápia az obstruktív légúti betegségek, köztük a krónikus obstruktív tüdőbetegség sarok-köve, és az inhaláció hatékonyságának javítása növelheti a terápiás választ az inhalációs szerek, a legtöbb esetben az inhalációs kortikoszteroidok és a hörgőtágítók alkalmazásával a COPD kezelésében. Az inhalációs terápia tökéletesítése érdekében számos tényezőt kell figyelembe venni, amelyek a betegek képességein, az eszközök jellemzőin és a hatóanyagok tulajdonságain alapulnak. Vizsgálatunk célja volt az inhalációs manőverek, az pulmonalis depozíció és ezek ismételhetőségének felmérése stabil és exacerbált COPD-s betegeknél. Míg a standard spirometria és a testpletizmográfia tekintetében nem észleltünk jelentős különbségeket, a COPD-s betegek súlyosan károsodott légzésfunciós (LF) paramétereket mutattak. Az eszközön keresztül történő LF paraméterek mérése négy, a kereskedelemben kapható inhalációs eszközzel történt: Chiesi(R)-pMDI, Ellipta(R), Genuair(R) és Respimat(R), amely egyedülálló a nemzetközi szak-irodalomban. A gyakran nem eléggé hangsúlyozott tényező, az ismételhetőség döntő fontosságú a stabil terápiás hatékonyság szempontjából, azonban a COPD-s betegeknél nem mutatott szignifikáns különbségeket. Egyéni eltérések voltak megfigyelhetők a két inhaláció közötti különbségeket értelmező eszközök tekintetében. ,A PD és annak javítása elengedhetetlen a terápia fokozásához, ezért munkánkban három, kereskedelmi forgalomban kapható, alacsony ellenállású inhalációs készüléket vizsgáltunk numerikus modellezési technikával. Tanulmányunk azt mutatja, hogy bizonyos esetekben a betegek számára előnyös lehet az fix dózisú hármas kombinációról (FDTC) nyílt hármas kombinációjú alacsony ellenállású inhalátoros terápiára való áttérés. Nyilvánvalóan figyelembe kell venni a betegek preferenciáit, és az orvosnak rendszeres betegoktatást kell fenntartania. Az inhalációs paraméterekhez hasonlóan a lerakódási értékek is egyéni különbségeket mutattak két inhaláció között a vizsgált eszközökben, és az ismételhetőség mértéke az inhalátorok között is eltérő tendenciát mutatott. Munkánk az első olyan tanulmány, amely hangsúlyozza az inhalátorhasználat ismételhetőségének fontosságát súlyos COPD-s betegek és egészséges személyek esetében, és összehasonlította az FDTC és a nyílt hármas kombináció depozícióját három alacsony ellenállású inhalációs eszközben. Tanulmányunk hozzájárulhat a betegellátás további javításához a COPD terápiájának ezen a már most is gyorsan fejlődő területén. Kulcsszavak: inhalációs manőver, inhalátor használat, depozíció, COPD