Az étkezési zavar a mentális betegségek egy csoportja, amely döntően befolyásolja az egyén érzelmi, pszichológiai és fizikai jóllétét; tipikusan nőknél jelentkezik, a leginkább a reproduktív évek alatt. A várandósság alatt a táplálkozási zavar prevalenciája 7,5-11,5%. A várandósok 70-85%-ánál ételaverzió, 100%-ánál émelygés, 40%-ánál pedig fokozott nyáltermelés (ptyalismus) jelentkezik. Nagy kihívást jelent az étkezési zavar várandósság alatti ellátása, hiszen veszélyes állapothoz vezethet, sőt anyai vagy magzati halált is okozhat. Ma már nincs olyan szülész, aki ne találkozna étkezési zavarban szenvedő várandóssal. Ugyanakkor az alap-, illetve a szakképzés során ennek a betegségnek a diagnosztizálásáról, kezeléséről kapott ismeretek minimálisak. A közlemény célja, hogy az irodalomra támaszkodva bemutassa az étkezési zavarok különböző formáit és hatásukat az anyára, a magzatra, a terhesség kimenetelére, a szülés folyamatára, valamint az újszülöttre, továbbá felsorolja a hazánkban elérhető szűrőeszközöket és a várandósgondozást végzők számára értékes, étkezési zavarokra utaló jeleket. Az étkezési zavarban szenvedő várandós kezelése akkor hatékony, ha multidiszciplináris csapat tartja kézben, amelynek tagjai mind az anya, mind a születendő gyermek érdekeit figyelembe veszik. A szerző a közlemény végén javaslatokat fogalmaz meg a gyakorlat számára, és kiemeli, hogy mikor van szükség az étkezési zavarban szenvedő várandós kórházi kezelésére.  Kulcsszavak: étkezési zavarok, várandósság, császármetszés, koraszülés, kezelés