A hypertonia és a hyperlipidaemia együttes előfordulása gyakori, és közös jelenlétük fokozza a cardiovascularis megbetegedések kialakulásának kockázatát. Célul tűztük ki a lipidanyagcsere eltéréseinek vizsgálatát és annak összefüggését a testtömegindexszel (BMI) egy nagyméretű, felnőtt hypertoniás betegpopuláción adatbányászati módszerek alkalmazásával. A Debreceni Egyetem Klinikai Központjában kezelt 18 év feletti betegek adatait értékeltük egy 20 éves (2001-2021) vizsgálati időszakban (n=937 249; férfi/nő: 42,9/57,1%). Összesen 292 561 hypertoniás felnőttet azonosítottunk, ami alapján a hypertonia kalkulált prevalenciája 32,2% volt. Szignifikánsan magasabb triglicerid- és apolipoprotein-B100-szintet és szignifikánsan alacsonyabb HDL-C- és apolipoprotein-A1-szintet találtunk a hypertoniások esetén a normotoniásokhoz viszonyítva a 18-80 éves korcsoportban. Emellett szignifikánsan magasabb BMI-értékek igazolódtak a hypertoniás betegek esetén a normotenziósokhoz viszonyítva 80 éves kor alatt. Szignifikáns, pozitív korrelációt figyeltünk meg a triglicerid-, apolipoprotein-B100-szint és a BMI-értékek között. A HDL-C és az apolipoprotein-A1 szintje negatívan korrelált a BMI-értékekkel a hypertoniás betegek esetén. A sztatinkezelésben részesülők aránya szignifikánsan nagyobb volt a hypertoniás betegek esetén a normotenziós betegekhez képest. Eredményeink igazolják a hyperlipidaemia gyakori előfordulását és szoros ös.szefüggését a BMI-vel a magyar hypertoniás felnőttek esetén. Mindezek alapján az életmódkezelés, ezen belül a testsúlycsökkentés és a lipidcsökkentő gyógyszeres terápia alkalmazása alapvető fontosságú a magas vérnyomásos betegek hatékony cardiovascularis prevenciójában.  Kulcsszavak: magas vérnyomás, hyperlipidaemia, triglicerid, sztatin, testtömegindex