A nők közel egyharmada él át perinatális gyermekelvesztést. A perinatális veszteség hatásai messzire nyúlnak a gyászban érintett szülők, családok életében, hatásukat éreztetve a társadalom több szintjén is. A perinatális gyermekelvesztést átélt párok fele nem vállalkozik újabb várandósságra. A gyermek halálát követően a párkapcsolatok egy része zátonyra fut, s a szülők elválnak. A fel nem dolgozott gyász következtében nő a pszichés, illetve a pszichoszomatikus megbetegedések száma. Végül az elfojtott, eltitkolt gyász generációkon át hathat, rombolhat. (Kovácsné Török & Szeverényi, 1996) A perinatális gyász gyakran észrevétlenül, fojtottan van jelen a családok életében. A szülők és testvérek gyásza testi és mentális egészségkárosodáshoz vezethet, ez a terület mégis csak az utóbbi évtizedben került a kutatók látóterébe. (Funk et al., 2018) Az orvosi gyakorlatban akkor beszélünk perinatális halálról, amikor az újszülött élve született, azonban a szülést követő 168 órán belül meghalt, illetve amikor a 24. gesztációs hét után az 500 g vagy nagyobb súlyú, legalább 30 cm hosszúságú magzat méhen belül elhalt. (SZNSZK & OGYEI, 2010) A tanulmány rámutat a gyermek, testvér által megélt veszteségre és annak hatására gyermekkorukra, a család egészére, valamint későbbi sorsuk alakulására, továbbá bemutatja a perinatális veszteség sokszínű megjelenési formáját és tovább kutatásának fontosságát. A cikkben a hazai és külföldi szakirodalom bemutatásán túl a szerző saját kutatásából emeli ki a narratívákat. (Bornemisza, Jávor & B. Erdős, 2022) Az egészségügyi szakdolgozók a gyász elindításában, illetve a feldolgozás folyamatának segítésében kiemelkedő szerepet kell, hogy kapjanak.  Kulcsszavak: perinatális veszteség, család, gyász, testvér, egészségügyi szakdolgozó