Bevezetés: A Föld mint életfeltétel a 3. évezredre a környezetterhelések következtében megváltozott, kiváltva a magasabb rendű szervezetek egészségét fenntartó pszichoneuroendokrin immunrendszer működészavarát. Kutatóműhelyünk 25 éve tematikusan foglalkozik homeosztatikus diszruptorhatások modellvizsgálataival, amelyekhez in nivo standardizált kísérleti protokollokat fejlesztett. Ezek által tematikus vizsgálatokban nyílt lehetőség a kémiai hatótényezők hatásainak követésére, például halogénezett, aromás szénhidrogén (hexaklórbenzol : 1,2,4-triklórbenzol 1 : 1 arányban) kombinált hatásainak tekintetében, amelyek igazoltan endokrin diszruptor tulajdonságúak. Célkitűzés: Célunk, hogy egyrészt olyan vizsgálati modellrendszert fejlesszünk, amellyel validált tesztrendszerben vizsgálhatók az endokrin diszruptorok hatásai, másrészt hogy e hatások validált tanulmányozása mellett a tesztrend-szer a humán toxicitási potenciál meghatározására is alkalmas legyen, ezáltal biztosítva egy komplex egészségmarker megjelenítését. Módszer: A tesztrendszerben az in pipa vizsgálatokhoz leletezett Wistar hím és nőstény patkányok voltak a modellál-latok. A vizsgálatokban a szubtoxicitást májenzimekkel, valamint testtömeg- és fiziológiai leletezéssel kontrolláltuk. Az adatokat SAS-programmal és ANOVA statisztikai elemzéssel értékeltük ki. Az arginin-vazopresszin és az oxitocin plazmaszintjeit RIA- és 11A-módszerrel mértük. Eredmények: Először az expozíciós útvonalat mint valós környezeti hatótényezőt standardizáltuk a reprodukálhatóság és a stabil adatnyerési igények szerint, majd az organizmusszintű szubtoxikus dózistartományt és a szubtoxicitás akut és krónikus követésének időablakait határoztuk meg. A tesztrendszerű hatótényező biológiai hatásainak követéséhez stabil, in kontrollrendszert kellett létrehozni. A klórbenzol hatótényező modellvegyületeket in rü'o gastrointestinalis expozíció során optimalizáltuk. Standardizált módon: gastrointestinalis szondán át, napi 1 ml végtérfogatban, 0,1 és 1,0 ug/ttkg dózisokban történtek az expozíciók. A kísérleti idősávok 0-90 napos kezdési periódusúak voltak. Megbeszélés: Munkánk során sikerült olyan tesztrendszert kialakítani, amellyel a kémiai környezetterhelések követésé-re alkalmas validált módszert hoztunk létre akkreditált laboratóriumi körülmények között. Ezzel a humánegészség-komplex jellemzésére szolgáló szabványos humán toxicitási potenciál meghatározására is alkalmas eljárást alakítottunk ki. Következtetés: Validált tesztrendszert alakítottunk ki a perzisztens szerves szennyező ágensek vizsgálatára, amelyek napjainkban komoly egészségügyi kihívást jelentenek, így vizsgálatuk a klinikai gyakorlatban valós relevanciát képvisel.  Kulcsszavak: komplex egészség, környezetterhelések, endokrin diszruptorok, validált vizsgáló tesztrendszer