Bevezetés: Az emlődaganat kezelése során alkalmazott sugárterápia egyik gyakori szövődménye a sugárzás által kiváltott tüdőkárosodás. A perifériás vérkép paramétereinek esetleges prediktív szerepe a sugárzás okozta tüdőkárosodás kialakulásában jelenleg kevéssé ismert. Célkitűzés: Célunk annak vizsgálata volt, hogy a sugárkezelés után kialakuló radiogén tüdőkárosodás összefüggésben áll-e a perifériás vérkép bizonyos paramétereivel. Módszer: Retrospektív vizsgálatot végeztünk 94, I-III. stádiumú emlődaganatos betegnél, akik sugárkezelésen, kemoterápián és/vagy hormonkezelésen estek át. A radiogén tüdőkárosodás diagnózisát képalkotó vizsgálatok (CT, mellkasröntgen) igazolták. A perifériás vér paraméterei közül a fehérvérsejtszámot és annak abszolút eloszlását (lymphocyta, monocyta, neutrophil, eosinophil, basophil granulocyta), a vörösvértestszámot, a hemoglobinszintet, valamint a thrombocytaszámot elemeztük. Vizsgáltuk a neutrophil-lymphocyta arány predikciós szerepét is. Az adatok statisztikai összehasonlítására a Mann-Whitney-féle U-tesztet alkalmaztuk. Eredmények: A 94 betegből 43-nál igazolódott radiogén tüdőkárosodás. A fehérvérsejtszám átlaga szignifikánsan magasabb volt a sugárzás okozta tüdőkárosodással érintett csoportban (8,03 +- 8,07 G/l), mint a negatív csoportban (7,11 +- 6,19 G/l; p = 0,001). A neutrophil granulocyta szám (5,17 +- 4,77 G/l vs. 4,82 +- 5,19 G/l; p = 0,006), valamint a monocytaszám (0,51 +- 0,26 G/l vs. 0,47 +- 0,36 G/l; p<0,001) esetén is statisztikailag kimutatható eltérés volt látható a pozitív és a negatív csoportban. Habár a lymphocytafrakciónál nem találtunk különbséget, a neutrophillymphocyta aránynál már lényeges eltérést tapasztaltunk (3,62 +- 3,04 vs. 3,13 +- 3,45; p<0,001). A vörösvértestszám (p = 0,09), a hemoglobinszint (p = 0,166) és a thrombocytaszám (p = 0,677) vonatkozásában nem találtunk szignifikáns különbséget. Következtetés: Az emelkedett fehérvérsejtszám, neutrophil granulocyta és monocytaértékek egyaránt prediktív szereppel bírhatnak a sugárkezelés során kialakuló, sugárzás okozta tüdőkárosodás vonatkozásában. Emellett a neutrophillymphocyta arány is hasznos biomarkernek bizonyulhat az esetleges mellékhatás szempontjából. Eredményeink hozzájárulhatnak a radiogén tüdőkárosodás patofiziológiájának részletesebb megértéséhez, a pontosabb következtetésekhez azonban további, nagyobb mintaszámú vizsgálatok szükségesek.  Kulcsszavak: emlőbesugárzás, sugárzás okozta tüdőbántalom, fehérvérsejt