A gyógyvizek terápiás hatásait egyedül a szervetlen komponenseknek tulajdonítják; azonban biológiailag aktív szerves komponensek is jelen vannak a vízben. Kutatásunkban a szigetvári gyógyvíz terápiás hatását vizsgáltuk reumatológiai betegek körében (csípő és térd arthrosisos), valamint azt, hogy a gyógyhatás a víz szerves anyagaihoz köthető-e. A szerves frakció előállításához XAD makroretikuláris gyantákat használtunk. A betegek 30 perces kádfürdős (34 °C) kezelést kaptak, heti öt alkalommal 3 héten keresztül. 74 főt (átlagéletkor 67,3 +- 4,48 év) randomizáltunk, majd a betegeket három csoportra osztottuk: csapvíz/kontroll (n=24), gyógy-víz (n=26) és koncentrátum (n=24). Az adatgyűjtéshez: VAS, fizikális vizsgálatot, dokumentumelemzést, SF-36 és a WOMAC pontozási rendszert használtunk. A vizsgált paramétereket a kezelés előtt, a kúra után és 3 hónappal a kezelés után (3 hónapos utánkövetéskor) rögzítettük. A szerves frakcióval végzett kezelés jelentősen javította a ROM, WOMAC és SF-36 pontszámokat a csapvízhez képest. Észleléseink bizonyították a víz gyógyhatását, és azt, hogy az a szervesanyag-frakcióhoz köthető, nem a víz-ben oldott szervetlen ionokhoz.  Kulcsszavak: arthrosis, balneoterápia, csapvíz, gyógyvíz, kettős vak, ROM, szerves koncentráció, WOMAC