Bevezetés: A szinonazális karcinómák ritka daganatok, a fej-nyaki malignitások mindösszesen 3-5%-át teszik ki. Az ebben a régióban megjelenő tumorok szövettani megoszlása igen változatos, így az eltérő szövettani típusok terjedése és kezelési modalitásokra adott válaszuk is változó. Tekintve, a nem specifikus, sokszor általános tünettant, a betegek gyakran későn fordulnak szakemberhez, így jórészt előrehaladott stádiumban kerülnek diagnosztizálásra, ami szintén hozzájárul a kedvezőtlen prognózishoz. Az utóbbi években aktív kutatómunka zajlik a daganatok kialakulására hajlamosító külső tényezők és molekuláris folyamatok megismerésére. Célkitűzés: Az orr és melléküreg tumorok kezelési tervének kidolgozása egyéni elbírálást igényel a daganatok ritkasága és hazai terápiás ajánlás hiánya miatt. Célunk a nemzetközi ajánlások mellé illeszteni az etiológiai és molekuláris vizsgálatok eredményeit és ezek használhatóságát mérlegelni. Módszer: A cikk írása során a nemzetközi szakirodalom áttekintése történt a témában releváns tudományos közleményekből. Megbeszélés: A szinonazális malignómák kezelése multidiszciplináris megközelítést igényel, amelyhez elengedhetetlen fül-orr-gégészek, idegsebészek, szemészek, onkológusok, patológusok és radiológusok részvétele. A molekuláris szövettani kutatások lehetővé teszik, hogy az egyes szövettani típusoknál a szokványos jelenlegi terápiás ajánlásokon túl a közeljövőben immunterápiával legyen javítható a túlélés ideje és minősége.  Kulcsszavak: szinonazális tumorok, elülső koponya alapi tumorok, minimál invazív endoszkópos sebészet, koponyaalapi sebészet, molekuláris panel