A 2-es típusú diabetes mellitus egyre növekvő terhet ró az egészségügyi ellátó-rendszerekre. Az IDF (International Diabetes Federation) 2019-es összefoglalója szerint tizenegyből egy felnőtt diagnosztizált cukorbeteg; becslések szerint 2045-re az anyagcserezavar már több mint 700 millió embert érinthet majd világszerte. Gyakran már a 2-es típusú diabétesz diagnózisának pillanatában észlelhetőek mikro- és/vagy makrovaszkuláris szövődmények, melyek morbiditási és mortalitási rizikónövekedést, a hospitalizációk számának emelkedését is jelenthetik. Az egyre nagyobb jelentőséggel bíró prevenció mellett a betegség kezelése holisztikus szemléletet igényel. Az életmód- és dietoterápia, valamint a gyógyszeres kezelés mellett további lehetőségek kínálkoznak az anyagcsere javítására és a szövődmények kialakulásának lassítására. Természetes ásványvizekkel, termálvizekkel történő kezelések, ivókúrák, fürdőkúrák már az 1950-es évektől kezdve egyre nagyobb teret hódítanak különböző metabolikus eltérések esetén, és így a balneoterápia már nem csak a mozgásszervi bántalmak enyhítésére szolgáló kezelési módszer lett. Az utóbbi évtizedekben felmerült az egész test melegítésével - a maghőmérséklet emelésével - járó hőterápiás kezelések kedvező hatása a különféle anyagcsere-folyamatokra. Ezek a kezelések tartós és rendszeres alkalmazás esetén elsősorban hősokkproteinek aktiválásával számos kedvező változást, pl. a mikroinflammáció csökkenése, az inzulinszenzitivitás növelése, eredményezhetnek. Bizonyos kultúrákban széleskörűen elterjedt hagyománya van a hőterápia (szauna, hot tub) hétköznapi, akár otthoni alkalmazásának. Összefoglalásunk célja a balneoterápiás és hőterápiás módszerek diabéteszes betegekben történő alkalmazásának, hatásosságának áttekintése volt a rendelkezése álló irodalmi források alapján.  Kulcsszavak: 2-es típusú cukorbetegség, balneoterápia, hőterápia, kén-hidrogén, oxidatív stressz