Csökkenthetők-e a 2-es típusú cukorbetegség terhei Magyarországon? I. : gondolatok a hazai háziorvosi alapellátás preventív, diabetológiai szűrési és gondozási szolgáltatásainak átalakításával kapcsolatban / Dózsa Katalin [et al.]
Bibliogr.: p. 17-18. - Abstr. hun., eng. - DOI: https://doi.org/10.24121/dh.2024.1
In: Diabetologia Hungarica. - ISSN 1217-372X, eISSN 2560-0168. - 2024. 32. évf. 2. sz., p. 7-18. : ill.
A cukorbetegség népbetegség, mintegy egymillió honfitársunkat érinti. A betegek kb. 94%-a 2-es típusú cukorbeteg, gondozásuk alapvetően háziorvosi feladat. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő 2019. évi országos adatainak új mód-szertani megközelítésű vizsgálata igazolta, hogy az egészségügy évről évre találkozik a hazánkban az IDF által vélelmezett számú cukorbeteggel (a vizsgált évben1060500 beteggel), ugyanakkor a (bármely jogcímen) támogatott antidiabetikumot kiváltók létszáma (2019-ben 618459 beteg) ettől jelentősen elmarad. E számottevő különbség arra utal, hogy az ellátórendszer a diagnosztizált cukorbetegek gondozásban tartása érdekében, az alap- és a járóbeteg-szakellátás szintjén integrált módon megerősítésre szorul. A háziorvosi ellátás adatait is érdemes bevonni a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő adatbázisát felölelő hazai epidemiológiai kutatásokba. Az adatok pontosabb értelmezhetősége érdekében, különösen a nem támogatott antidiabetikumok nagy számban történő kiváltása alapján, indokolt az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér adatainak bevonása is a vizsgálatokba. A kezelt cukorbetegekre fordított egészségügyi közkiadás szerkezete alapján a gyógyszertámogatás és az aktív fekvőbeteg-ellátás teszi ki a közfinanszírozott ellátás legnagyobb részét (37,8%-ot, illetve 28,6%-ot), míg a laboratóriumi, illetve járóbeteg-kiadás ezek mellett eltörpül (1,5%-ot, illetve 6,5%-ot tett ki). A kiadási szerkezet összességében, korcsoportok szerint, a nyújtott szolgáltatások oldaláról, illetve a betegek által hozzáférhető antidiabetikus terápiák oldaláról tekintve defenzívnek mondható: a legkritikusabb, életmentő kiadások dominálnak, a megelőző jellegű ellátások aránya alacsony. Mindez nem kedvez a cukorbetegséghez köthető, 65 év alatti halálozás megelőzésének. A szerzők szakmai javaslatokat tesznek a preventív szolgáltatásokhoz történő hozzáférés fejlesztésére a háziorvosi és a járóbeteg-szakellátás szintjén, valamint az antidiabetikus terápiák háziorvosi felírásí jogosultságára vonatkozóan a diabetológuslicenccel rendelkező kollégák körében. Kulcsszavak: 2-es típusú cukorbetegség, alapellátás, betegségteher, prevenció