A fogszuvasodás az egyik leggyakrabban előforduló krónikus megbetegedés, világszerte 514 millió gyermeket érint, és ez a szám évről évre emelkedik. A magyar óvodások körében átlagosan 3-4 tejfog károsodott valamilyen formában. A Hall-technika a 2000-es évek elején jelent meg új, minimálisan invazív carieskezelési módszerként a destruálódott tejmolarisok ellátására. Előnye, hogy megoldást jelenthet alacsonyabb szintű együttműködő képességgel rendelkező, félénk gyermekek számára. További előnye, hogy egyszerű, idő- és költséghatékony. Több tanulmány bizonyítja, hogy hatékony módszer, ám mégsem terjedt el a fogorvosi praxisokban. Közleményünkben célunk bemutatni a Halltechnika jelenlegi elfogadottságát a gyermekek, a szülők és a fogorvosok körében. Kutatásunkban 2006 és 2024 között megjelent publikációkat vizsgáltunk, és 28 tudományos értekezést használtunk fel. A vizsgált gyermekek többnyire pozitívan értékelték a beavatkozást: a legtöbb esetben (81-89%) nem éreztek semmit, vagy minimális fájdalomról számoltak be. 10-es skálán 4-es szinten találták megterhelőnek a beavatkozást, 47%-uk a legrosszabb résznek a ragasztócement ízét vélte. A gondviselők alacsony szintűnek értékelték a gyermekeket ért kellemetlenséget, a technikáról túlnyomórészt (80-84%) pozitív véleményt alkottak. A fogorvosok többsége hallott már a Hall-technikáról, de még nem alkalmazta. A technika eredményei jók. A kezelést követő három évben az ilyen módon helyreállított fogak 75%-a megtartható, eltávolításukra nem kerül sor. Elsősorban a nehezen kezelhető gyermekek tejmolarisainak II. osztályú, tünetmentes szuvasodásánál fontolnák meg az eljárás alkalmazását. A Hall-technika elfogadottsága és alkalmazása a gyermekfogászatban továbbra is kihívások elé néz, megoszlanak a vélemények a kezelés minőségéről. A módszer szélesebb körű elterjedéséhez szükség van további, bizonyítékokon alapuló klinikai adatokra, valamint a fogorvosok képzésére és támogatására.  Kulcsszavak: fogszuvasodás, tejfog, noninvazív, fogorvos, szülők