Posztoperatív pitvarfibrilláció előfordulása és hatása a korai kardiológiai rehabilitációra / Szuromi Lilla [et al.]
Bibliogr.: p. 23. - Abstr. hun., eng. - DOI: https://doi.org/10.26430/CHUNGARICA.2024.54.1.18
In: Cardiologia Hungarica. - ISSN 0133-5595. - 2024. 54. évf. 1. sz., p. 18-23. : ill.
Bevezetés: A posztoperatív pitvarfibrilláció az egyik leggyakoribb ritmuszavar nyitott szívműtéteket követően, megnyújtja a betegek ápolási idejét, valamint növeli a korai és a kései mortalitást. Célunk volt a koronáriabypass és/vagy billentyűműtéten átesett betegeink körében a posztoperatív pitvarfibrilláció előfordulásának, a kardiológia rehabilitációra kifejtett hatásának és a ritmuszavar rekurrenciájának a vizsgálata. Módszerek: A Kardiológiai Rehabilitációs Osztályunkon 2016. január és 2017. december között konszekutívan kezelt betegek adatait elemeztük. Összehasonlítottuk azokat a betegeket, akiknél a posztoperatív szakban novum pitvarfibrilláció alakult ki azokkal, akiknél nem jelentkezett ritmuszavar. A posztoperatív pitvarfibrilláció kialakulására ható tényezők mellett vizsgáltuk, hogy a betegek terhelhetőségében, kifáradásuk mértékében, valamint a klinikai paramétereikben milyen különbségek mutatkoznak a rehabilitáció során. A pitvarfibrilláció-visszatérésnek vizsgálatára transztelefonos EKG-készüléket adtunk ki a betegeknek hazabocsájtáskor. Eredmények: Összesen 289 beteg (103 nő, átlagéletkor: 64,2 [+-10,1] év) került bevonásra a vizsgálatba. A pitvarfibrilláló csoportba 117 beteg (40,5%) került, akiknél a műtét előtt szignifikánsan magasabb az életkor, a CHA2DS2-VASc Score, nagyobb a bal pitvari átmérő és alacsonyabb a posztoperatív hemoglobinszint a kontrollcsoporthoz képest. Posztoperatív pitvarfibrilláció esetén a preoperatív vesefunkció szignifikánsan alacsonyabb volt és műtét után a vesefunkció további szignifikáns csökkenését észleltük (73,4 [+-16,7] ml/min/1,73 m2 vs. 67,9 [+-19,4] ml/min/1,73 m2; p<0,0001), valamint ezek a betegek rosszabbul teljesítettek a hatperces járásteszten a rehabilitáció kezdetén (247,7 m [+-120] vs. 281,9 m [+-111,8]; p=0,030) és a hazabocsájtáskor is (323,8 m [+-119,5] vs. 367,5 m [+-105,6]; p=0,009). Transztelefonos EKG-készüléket 39 (32%) betegnek adtunk ki, ezek közül 5 (12,8%) betegnél jelentkezett aritmia-rekurrencia. Következtetések: Eredményeink alapján a posztoperatív pitvarfibrilláció szignifikánsan gyakoribb volt magasabb életkor és CHA2DS2-VASc Score, csökkent vesefunkció, nagyobb bal pitvari átmérő, valamint alacsonyabb posztoperatív hemoglobinszint esetén. A korai kardiológia rehabilitáció során a vesefunkció további romlására, illetve ezen betegek csökkent terhelhetőségére számíthatunk. Már három héttel a rehabilitáció után a betegek 12,8%-ában jelentkezett aritmia-rekurrencia. Kulcsszavak: posztoperatív pitvarfibrilláció, kardiológiai rehabilitáció, vesefunkció, hatperces járásteszt