A nyiroködéma egy krónikus, progresszív és gyakran funkcióvesztéssel járó betegség, amely a nyirokelfolyás mechanikus és/vagy dinamikus zavara miatt alakul ki. Az érintett területen kezdetben ujjbenyomatot tartó ödéma és a nyirokerek funkcióromlása észlelhető. A hosszan fennálló gyulladás miatt a zsírszövet kiszélesedése figyelhető meg a szövetek fibrotikus átépülése mellett. A kórkép progresszív természete miatt kiemelten fontos a korai diagnózis és terápia. A krónikus vénás betegség legsúlyosabb stádiuma az aktív lábszárfekély (CEAP C6). Az elmúlt időszakban számos bizonyítékot ismertünk meg arról, hogy a manifeszt nyirokkeringési zavarnak jelentős szerepe van a vénás ulcusok fenntartásában, ezért a nyirokkeringés javítása hozzájárul a fekélyek gyógyításához. Az alapvető kezelés a komplex ödéma csökkentő fizikális terápia, azonban ennek tartós eredménytelensége esetén a betegség előrehaladtával a páciens életminősége meglehetősen csökken. Az általános limfológiai gyakorlatban a sebészi kezelés egyrészt a reduktív műtéteket jelenti (kimetszések, liposuctio), másrészt a fiziológiás rekonstrukciós nyirokműtéteket, melyek a nyirokelfolyás visszaállítását segítik elő. A fiziológiás rekonstrukciós műtétek magukban foglalják a szuper-mikrosebészeti lymphovenosus anastomosist (LVA),a nyirokcsomóvénás anastomosist (LNVA) és a szabad vaszkularizált nyirokszövet transzplantációt. Ez utóbbi a szabad vaszkularizált nyirokcsomó- (VLNT), nyirokér- (VLVT) és nyirokrendszer (LYST) transzfert jelenti. A sikeres fiziológiás rekonstrukciós műtétek alapfeltétele a megfelelő betegszelekció, az optimális donor oldal- és a funkcionális nyirokér választás.  Kulcsszavak: nyiroksebészet, lymphovenosus anastomosis, vaszkularizált nyirokszövet transzfer, nyirokcsomó transzfer, nyirokér transzfer