Míg néhány évvel, évtizeddel ezelőtt csak néhány pionírnak gondolt országról beszélhettünk, amelyek a legalizációban, vagy helyesebben a dekriminalizációban látták a megoldást, addig ma mindez trenddé, ezzel egyidőben (szak)politikai eszközzé vált, s egyre több ország dönt úgy, hogy engedélyezi állampolgárai számára a kábítószer-használatot. Korábban az volt a kérdés, hogy a fogyasztás tiltása szabadságjogaink megsértését jelenti-e, s hogy kinek van beleszólása abba, hogy mivel és hogyan ártunk önmagunknak, addig ma már inkább az merül fel a kábítószerrel kapcsolatos diskurzusokban, hogy egyáltalán van-e bármi rossz a tudatmódosító szerekben.